Vásznon az erdő élete

Fények és színek címmel február 24-ig láthatják az érdeklődők dr. Karakó Lászlóné Antalóczi Erzsébet festményeit Nyíregyházán a Kállay Gyűjteményben. A látogatók a tájképek mellett több olyan alkotással is találkozhatnak, amelyek az erdő életének és a vadgazdálkodásnak egy-egy pillanatát örökítik meg. 

Honnan jött ezeknek a festményeknek az ötlete? Talán maga az alkotó is vadászként járja az erdőt? – kérdeztük meg a Gávavencsellőn élő dr. Karakó Lászlóné Antalóczi Erzsébettől.

– Bár nagyon sok vadász van az ismeretségi és a baráti körömben, sőt a férjem is a helyi vadásztársaság tagja, azonban én nem vadászom. Igaz, valamikor régen részt vettem egyszer egy vadkacsavadászaton, de azóta csak fényképeken, filmekben látok állatokat, illetve az ismerőseim, a barátaim sokat mesélnek az erdők-mezők világáról. Valahogy az a nézet alakult ki mifelénk, hogy a vadászat a férfiak hobbija, a nők pedig maradtak otthon és végezték a házimunkát. Gimnazista korukban a két fiam többször is elkísérte a vadászatokra az édesapjukat – mondta el érdeklődésünkre a képek alkotója, aki egykoron a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett tanító diplomát rajz-pedagógia szakkollégium szakon. 

Később a főiskolán a rajz szakot is elvégezte, majd 2011-ben átvehette a vizuális- és környezetkultúra szakos tanári diplomát is, ugyanis tanította a rajz tantárgyat a helyi Rakovszky Sámuel Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. A település méltán elismert művész-rajztanárát, a nyugdíjba vonuló Kerülő Ferencet követte a katedrán. A tanulmányai során ismerkedett meg a festészet technikáival, amelyek közül az olajfestészet áll hozzá a legközelebb, 2005 óta készíti így a képeit.

– Láttam másoktól erdei csendéleteket, s megfogott engem is az állatok világa, gondoltam, megpróbálkozom ezzel a témával én is. Ezeket az erdei témájú festményeimet a vadász barátainknak szoktam elajándékozni. Egyébként éppen nemrég fejeztem be a vászonra festett Téli erdő szarvasokkal című képemet.