Mások segítése nem feladat: kötelesség

– Hatalmas megtiszteltetés és elismerés, hogy én is átvehettem a díjat, ami megerősítést jelent, de felelősséggel is jár. Nagyon fontosak azok a visszajelzések, amiket az ellátottaktól kapunk, de természetesen örömmel tölt el, hogy a fenntartó elismeri a munkámat – így fogalmazott podcastbeszélgetésünkben Magyar Gabriella, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tarpai Gondviselés Háza Kikelet Otthonának intézményvezetője, aki nemrégiben Ambrózia díjat kapott. A rangos kitüntetést a karitatív szervezet huszonegy munkatársa és önkéntese vette át nemrégiben: a szeretetszolgálat e díjjal a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi, valamint karitatív területen kiemelkedő munkát végzőket ismeri el. 

Feltétel nélküli szeretet 

Magyar Gabriella 1995-től dolgozik az intézményben, a munkáját szociális ügyek intézésével kezdte, de mivel az otthon komplex ellátást biztosít, a gondozás és az ellátottak segítése is része volt a mindennapjainak. Később a pedagógiai fejlesztést biztosító csoport vezetője lett, a minőségirányítási rendszerrel kapcsolatos feladatokat látta el, majd igazgatóhelyettesként dolgozott. 
Azért, hogy munkáját a legmagasabb szinten végezhesse, képezte magát, fejlesztette a tudását, s a Nyíregyházi Főiskolán elvégezte a szociálpedagógia szakot, szociális szakvizsgát tett, az intézményt pedig 2010 óta vezeti. Mint mondta, számára az alázattal végzett szolgálat a legfontosabb s az, hogy rászoruló embertársainak irányt mutasson, segítséget nyújtson. 
– A legfőbb értéknek az emberi méltóság tiszteletben tartását tartom, és azt vallom, hogy mindenki ugyanolyan bánásmódot érdemel, ezt a szemléletet pedig már gyerekként magamba szívtam. Az édesanyám is itt dolgozott – vezető ápolóként ment nyugdíjba –, így sokat jártam be különböző rendezvényekre, ezért nem volt idegen tőlem ez a világ. Korán belém ivódott, hogy a rászorulókat segíteni kell, s hogy ez nem feladat, hanem kötelesség. És ahogy mindenki, aki szociális területen dolgozik, én is folyamatosan megtapasztalom, hogy mi nemcsak adunk, de kapunk is, mindemellett pedig nap mint nap tanulok. Nemcsak a kollégáimtól, de az ellátottjainktól is: többek között türelmet, nyugalmat, a másik ember feltétel nélküli szeretetét, s ez előrevisz a mindennapokban. Az értelmileg súlyosan fogyatékos embertársaink is képesek visszajelzést adni, ha nem szavakkal, akkor egy pillantással, ezek az apró, mások számára észrevehetetlen mozdulatok pedig sokat jelentenek. 
– Mi itt egy nagy család vagyunk, és rendkívül fontos, hogy az intézmény minden dolgozójának ugyanaz legyen a célja: azért dolgozunk, hogy az ellátottaknak a lehető legjobb ellátást biztosítsuk. Bár ez nem mindig könnyű, mégsem érzem megterhelőnek, hiszen ez a feladatunk – mondta Magyar Gabriella, aki számára fontosak a közösségek és az emberi kapcsolatok, ezért ezekre a munkája mellett is szakít időt. 

Ápolják a hagyományokat 

– Tarpa méltán lehet büszke a történelmére, én pedig kötelességemnek érzem továbbadni a hagyományainkat. Önkormányzati képviselőként és a helyi népi hagyományőrző egyesület tagjaként is igyekszem ezért mindent megtenni. Fontos számomra a hit, presbiterként szolgálom a helyi református gyülekezetet, és amikor arra szükség van, az intézményi munkámon túl is segítek a rászorulókon. 
– Az ukrajnai háború kitörése óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a beregsurányi Segítségponton élelmiszerrel, gyógyszerrel, a gyerekek ellátásához szükséges eszközökkel várja a menekülteket, ebben a hatalmas munkában pedig mi is részt vettünk. Az intézményünk koordinációs feladatokat látott el, biztosítottuk a segítségnyújtásban részt vevő munkatársaink és önkénteseink pihenését, ellátását, részt vettünk az adományok fogadásában, átadásában, és a Segítségponton is dolgoztunk. Ez számunkra természetes: oda megyünk, ahol szükség van ránk – mondta Magyar Gabriella, aki nagyon szereti az adventi időszakot. 

Lelkileg feltöltődnek 

– Mindig meghittek az ünnepeink! Karácsonykor az ellátottjaink műsorral készülnek, ami azért is szívet melengető, mert ellátottjaink többségének, értelmi fogyatékosságából adódóan egy-két mondat megtanulása is óriási erőfeszítést igényel, de örömmel és nagy szeretettel készülnek ezen alkalomra. Ünnepi ebéddel, ajándékozással telik az otthonban a karácsony, ami lelkileg feltölt bennünket és az ellátottakat is, hiszen érzik, hogy az év ezen szakában is odafigyelünk rájuk. 
– De természetesen a családommal is igyekszem a lehető legtöbb időt együtt tölteni, hiszen nélkülük ezt a munkát nem lehetne ellátni – tette hozzá.