Tokaji bor kontra berceli dinnye

Tokaj és Tiszabercel közelsége, valamint a sportvezetők régi barátsága révén összehoztak Bercelen egy bajnoki szezonon kívüli futballmérkőzést. A tokajiak természetesen bort hoztak ajándékba úgy, hogy azt majd közösen elfogyasztják, a találkozó így a barátságosnál is barátságosabbnak látszott. Az ilyet a mai nyelvhasználatban sörmeccsnek szoktuk nevezni. Stílszerűen ezt inkább bormeccsnek lehetett volna titulálni, habár más tényezők is bejátszottak...

Egy korty, egy harapás

A berceliek ugyanis nagy mennyiségű, finom, friss, ásott kútban hűtött dinnyével próbáltak viszonozni. Kinek mije van, ugye: Tokajban bor terem, Tiszabercelen meg dinnye.
A sportszerű életvitel úgy kívánta volna, hogy a bort a meccs után illik elfogyasztani, ám nem így történt, ugyanis a tokajiak elkezdték kínálgatni a berceli játékosokat már a mérkőzés előtt azzal a ravasz szándékkal, hogy kábuljanak csak egy kicsit. Mert túlontúl barátságos mérkőzés ide vagy oda, a végeredmény fontos volt egy ilyen találkozón is. A berceli csapat vezetője megsejtette a tokajiak szándékát, és az eredetileg a meccs utánra szervezett dinnye-szeánszt ő is előrehozta.

Nem tudtak a tokaji futballisták ellenállni a finom, hűsítő gyümölcsnek, ahogy a berceliek sem a bornak. Nem törődve a következményekkel, vedelte ki ezt, ki azt. Megkezdődött a meccs, a közönség pedig nem tudta, hogy a labda mellé rúgó és fejelő, piás berceli játékosokon röhögjön vagy a dinnyétől egyfolytában pisilni járó tokajiakon. A meccs végeredményéről nem tudunk, talán nem is volt...