„Döbbenettel nézzük, hogyan próbálják világszerte drónokkal beporozni a növényeket... Aligha hiszem, hogy ezt akarjuk”

A beporzó rovarok nélkül – amely csoportba mintegy 200 vadon élő rovarfaj tartozik – az elfogyasztott élelmiszereink kétharmada hiányozna az asztalunkról. Ez a rovarvilág nagy bajban van, hiszen az elmúlt néhány évben az említett fajokból 70 már kipusztult.

Ezt akarjuk?

– A rovarvilággal együtt sajnos az egész élővilágunk bajban van, és döbbenettel nézzük, hogyan próbálják világszerte drónokkal beporozni a növényeket, illetve ahogy kisfilmeken látni, a kínai emberek apró ecsettel a kezükben lógnak a gyümölcsfákon, s igyekeznek ugyanerre az eredményre jutni – hívta fel a figyelmünket nemrégiben Hok József, a Nyíregyházi Méhészek Egyesületének elnöke. – Aligha hiszem, hogy ezt akarjuk, pedig olykor már idehaza is mesterségesen tudjuk életben tartani a méhcsaládjainkat. A méhészeknek hol az éghajlati változások elől, hol pedig a rovarölő szerek tudatlan felhasználása miatt kell újabb, még érintetlen tájakra menekülniük, és nem tudni, meddig mehet ez még így – hallhattuk.

Szavaiból kiviláglott, hogy a mezőgazdaságból jövő veszélyek különösen elkeseredetté teszik.

– Rossz belegondolni, hogy csak az elmúlt 10 esztendő alatt mennyi rovarölő szer került a földbe, mosódott alá az esővel, majd jött a pangó vizekkel újra felszínre, legyengítve az állatvilágot. S mint élelmiszer-fogyasztókra, ez a mérgezés lassan reánk is kihat – tette hozzá, majd rátértünk a méhvilág pusztulására is.

Sok minden megváltozott

– Amíg korábban maximum telelési időszakban kellett elszenvednünk 5-10 százalékos veszteséget, amivel számoltak is a méhészek, 2007 nyarától egyre-másra jönni kezdtek a bajok. Akkor, 2007-ben a nyár rendkívül aszályos volt, és őszre a családok egy jelentős része az éhhalállal küzdött. Kevés volt a virágpor, és a méhek hiányos fehérjeellátottsága, a zsírsejtjeik alultápláltsága azonnal kiütközött. De nem kedvez a beporzóknak a monokultúrás gazdálkodás sem. Száz hektáron, ahol csak kukorica van, ameddig a szem ellát, ugyan mit gyűjtsön a méh? Kiirtottuk sokfelé a szántókat övező fasorokat, pedig az alattuk virító gyomnövények értéket jelentettek a méhésznek. A kiszáradt ártéri területeket, ahol korábban legelő volt, beszántották. Régen a gyümölcsösök nagy területeket foglaltak el, amit egybefüggően, tudatosan permeteztek, most harminc kézben van, és nem összehangoltan, harmincféleképpen használják a vegyszereket. Az elmúlt évtizedek alatt megváltozott a talajgondozás, a kaszálás, a gyomot, ami gyűjtőforrás a méhnek, mindenhol betárcsázzák.

– De ugyanígy sújtja a méhészt az Ázsiából beáramló méhészeti termékek nyomott ára, ami idehaza gazdaságtalanná teszi a méhtartást. Holott lenne megoldás arra, hogy az ágazatot életben tartsuk. Egyfelől szigorítani lehetne az olcsó, gyakran összehangoltan és szervezetten hamisított mézek behozatalát, másfelől egyre több területen kellene bevezetnünk a biogazdálkodást. Tudatos felhasználásra, méhkímélő megoldások alkalmazására a hagyományos gazdaságokban is volna lehetőség. Vannak például vegyszerek, amelyek a méhekre nem veszélyesek, de permetezhetünk napkelte előtt öt órával vagy napnyugta után is, a vegyszerek pedig reggelre lebomlanak. Gyakran nem is a százhektáros gazdákkal van a baj, hanem a töredék telkeken kísérletezőkkel. Meg aztán sok olyan vegyszert is piacra dobnak, amit világgá dicsérünk, majd 5-10 év múlva kiderül róluk, mennyire kártékonyak.

Minden gyorsan levirágzik

– Ma már korántsem beszélhetünk annyi léputcás családról, mint 10-15 évvel ezelőtt. És akkor a klímaváltozásról még nem is szóltunk. Elég csak a mögöttünk hagyott hideg évszakra gondolni: szinte nem is volt telünk, és az idő mostanában márciusban bekeményít, ami viszont már a méhcsaládok fejlődési időszaka. Így aztán egy kora tavaszi hideg után fel sem tudnak készülni a méhek a virágzásra, de a hirtelen beköszönő nyárban sincs köszönet. Régen a virágzás elkezdődött a mogyoróval, majd folytatódott a fűzfélékkel, vadszilvával, almával és szépen sorban a többi virágos növénnyel. Most 2-3 hét alatt elvirít minden – sorolta Hok József szinte vég nélkül a méhészek panaszát.

Az elmondottakkal szembesülve joggal merül fel a kérdés: vajon van-e kiút a bajokból? Mi az, ami még menthető? A Nyíregyházi Méhészek Egyesületének elnöke szerint az agrárkamara és az agrárminisztérium nélkül az ágazat hosszú távon erőtlen. Rövid távon pedig – ha kell, szétosztva a családokat – marad a menekülés. Olyan területekre, árterekre, hegyekbe, ahol még érintetlen vagy legalábbis tiszteletben tartott a természet.

MJ