Versenyképes almaország a kitűzött cél

Mondhatni nemtelen támadások célkeresztjébe került a közelmúltban az Újfehértón– a legutóbb a múlt év végére halasztott átadása ellenére még most is – épülőfélben lévő Szabolcsi Almacentrum. A térség hagyományos almaágazatát alapjaiban megreformálni hivatott létesítmény igazgatójával, dr. Takács Ferenccel beszélgettünk a beruházás történetéről és jövőjéről. 

Mik voltak a kiváltó okok? 

Menjünk vissza 2017-ig, amikor egy jelentős fagy következtében nagyon alacsony gyümölcstermés volt Európa-szerte. Ennek a hatására, a túlélésük érdekében a fák nagyon sok virágrügyet, abból pedig az optimális tavaszi körülményeknek is köszönhetően nagy termést hoztak 2018-ban. A biológiai szempontból nagyon jó év közgazdaságilag nem mindig öröme a kertészeknek, mert sajnos piaci szempontból komoly probléma merült fel, ami már a meggyszezonban is megmutatkozott. Az igazi bumm akkor jött, amikor augusztusban megindult az almaszüret, és már az ipari almánál annyira szemtelenül alacsony árszint jelent meg a túltermelési helyzet hatására, hogy a gazdák felháborodtak. Tüntetések indultak augusztus végén az ipari feldolgozóüzemek előtt, és egy nagyon nehéz, vontatott piaci helyzet állt elő. Látszott, hogy a hagyományos módszerekkel – támogatással, tüntetéssel – áremelést nem nagyon lehet elérni, hiszen Európa-szerte, így a termesztését új alapokra helyező Lengyelországban is óriási termés volt. 

Így már érthetőbb, a 2018 őszi piaci zavar. 

Azért a termelőknek magukban is keresni kell a hibát, hogy mekkora ráfordításokkal, milyen színvonalon termelnek. Az akkoriban már az ipari alapanyag-termelésnek a bázisai 20 év fölötti idős, korosodó ültetvények voltak. Azok sem termésátlagban, sem gyümölcsminőségben, sem a gazdák pluszráfordításában nem versenyképesek. Ráadásul a munkabérek is elszabadultak. Ezeket az ültetvényeket már meg kellett volna újítani. Ami nem kopott meg ezen a tájon, az a dolgozni akarás, a szakmai hozzáértés, hiszen előtte 60 évig itt egy almatermesztési bázis alakult ki. E tájegység a gyümölcstermesztés hazája, amire lehetett építeni. A húsz éve kialakult téeszrendszer sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Csupán egy szűk réteg problémáit oldotta meg, és nem annak a széles társadalmi rétegnek, amely a gyümölcs- vagy almater­mesztésből élt. Észleltem, hogy ez a probléma csak akkor oldható meg, ha létrehozunk egy olyan centrumot, ahol szaktanácsot, tartályládát és piacot adunk majd a termelőnek, mint ahogy Dél-Tiroltól Németországig, Ausztriáig, sőt az orosz embargó nyertes Szerbiában is így működik. Egy szó mint, száz, itt az északkeleti régió nagy hagyományokkal rendelkező almatermesztő körzetében a vidéki kis falvakban élő szorgalmas lakosság, amelyik almater­mesztésből élt már az elmúlt 40 évben is, magára maradt. Ott a kertjük, van szaktudásuk és a család munkaereje, megmetszenek, lepermeteznek, de a szüret idején ott állnak a kert végén, és telefonálgatnak vagy várják, hogy valaki odajöjjön. Ezek a kis-közepes, 3-10 hektáros gazdaságok, amelyek ebből jól meg tudtak élni, most tanácstalanok, és mennek tüntetni vagy kérni a kormányzatot, hogy segítsen. Tehát a legnagyobb segítség az ágazatnak egy olyan, piacokkal és modern válogató-, csomagoló- és posztharveszt eszközökkel rendelkező központ lenne, ami segíti ezeknek az embereknek a munkáját. Odaadja a ládát, hogy ilyen minőségben szedd oda az almát, behozod, elszámolunk veled, ahogy mi el tudjuk adni, és kialakul egy kapcsolat ezzel a bázissal, s tényleg annyi dolga van a gazdának, amihez ért, termelje és szedje le az almát. 

A Szabolcsi Almacentrum lesz hivatott az ágazatot kibillenteni évtizedes helyben topogásából? 

Mi hozzáadjuk a modern technológiákhoz a csomagolást, a piacot. Már elkezdtünk felépíteni tudatosan egy brandet. A területi eredetvédelmet kapott szabolcsi alma innen majd e márkanéven mehet az áruházakba, exportra. A minőség és a marketing segítségével, ha jobbak tudunk lenni másoknál, és a modern technológiával az önköltségünket alacsonyan tartjuk, akkor bárhová el tudunk jutni. Az almacentrumot az újfehértói kutatóintézet területére terveztük, mivel szinte a megye közepén van, autópályához, főútvonalhoz közel, Nyíregyháza és Debrecen között. Mindig is szellemi bázisa volt a gyümölcster­mesztésnek, talán még maradt valamennyi szellemi tőke, ami segítséget jelenthet akár a szaktanácsadásban a gazdáknak. Laborháttérrel rendelkezünk, és van elég területünk, hogy egy ekkora centrumot megépítsünk. 

Konkrétan hogyan is kezdődött? 

A projekt ötlete 2018-ban született, s 2019 januárjában jött a felkérés, hogy dolgozzuk ki. Elkezdtük, és március közepén meg is jelent, hogy megkapjuk a forrást. Igen ám, de három nap múlva minden állami pénzt befagyasztottak a koronavírus-járvány miatt. A pandémia első hullámát követően, júniusban sikerült ezt a pénzt nagy nehezen visszakapni. Szeptemberben kaptuk meg az első részletet, s el tudtuk kezdeni a beruházást. Az idővel versenyt futva, lázas munkával november 20-ra sikerült beadnunk egy 3 milliárd forint értékű uniós pályázatot. Az elnyert 1,5 milliárdot azóta el is számoltuk. A Covid-jávány föllángolása 2020–21-ben óriási áremelkedést okozott, megálltak az építkezések, kétóránként változtak az egekbe emelkedett építőanyagárak. Így a két évvel azelőtt készített költségvetés végül alapjaiban borult, vele a tervünk is, hogy 2022 őszére már az almát tudjunk majd felvásárolni. Az állami támogatások rendszerében a támogatói okiratok felülvizsgálatát engedélyezték. A problémák ellenére szépen haladtunk, míg a rendelkezésre álló keret el nem fogyott. Másfél éve várunk a többletforrásra, hogy be tudjuk fejezni a 10 ezer tonna tárolókapacitású beruházást, de ehhez 30 százalék forrás még hiányzik. Mi szeretnénk már ebben az évben segíteni a gazdákat. Ami pedig a hamarosan megjelenő pályázati kiírásokat illeti, azon dolgozunk, hogy ebbe belekerüljön a műanyag tartályláda, a válogató-csomagoló gépek, berendezések támogatott beszerzése is.  

Annyi kudarcos próbálkozás után végre megvalósulhat egy versenyképes gyümölcsvertikum a régiónkban? 

Mindenképp. Hiszen az ültetvénytelepítési támogatások kidolgozásában is aktívak vagyunk. Célunk, hogy az alapanyag megtermelésében is olyan feltételeket biztosítsunk a gazdáknak, hogy a régi ültetvényeket le tudják cserélni. Az idén véget ér az agrár-környezetgazdálkodási program, amibe 3 évvel ezelőtt azokat a 26 éves ültetvényeket is be lehetett vinni, amelyek nem alkalmasak már kiváló minőségű alma termelésére. Ezért gondolom, hogy már év végén óriási ültetvénykivágások várhatók. Nagyon fontos, hogy helyettük modern, az időjárási anomáliák ellen védekezni tudó ültetvényszerkezet létesüljön, amivel fel tudjuk venni a versenyt az európai vezető almatermesztő országokkal. (A beszélgetés teljes terjedelemben meghallgatható a szon.hu portálon).