A talajminőség romlása éhínséghez is vezethet

A Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság Nyíregyházi Kutatóintézete is csatlakozott a Magyar Talajtani Társaság országos, „A talaj élete - amit egy szelvény el tud mondani magáról” elnevezésű figyelemfelkeltő kampányához. A szakemberek a közelmúltban talajszelvényt ástak ki és mutatták be annak működését, állapotát, hogy felhívják a figyelmet az egyik legfontosabb természeti erőforrásunk, a termőtalajaink állapotára és fontosságára. 

Egy felmérés szerint hazánk talajainak 80-90 százaléka nem egészséges, az uniós átlag e tekintetben 60-70 százalék. A nagyüzemi gazdálkodás térnyerése, a túlzott mértékű műtrágyahasználat, valamint talajfedés (épületek, gyárak, utak) miatt csökken a talajok szervesanyag-tartalma, ami hosszú távon a Föld élelmiszer-termelésére is kihathat, extrém esetben élelmiszerhiányhoz, éhínséghez vezethet.

– Az úgynevezett talajfedésnek hosszú távon komoly hatása lehet a Föld népességének élelmezésére, mert a Föld szárazföldi területeinek csak 10-15 százaléka alkalmas élelmiszer-termelésre, ezért nagyon meg kellene gondolni, milyen és mekkora területeket hasznosítunk egyéb célokra – mondta lapunknak dr. Makádi Marianna, a Nyíregyházi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, majd így folytatta:

– Ha a talajművelés, a talajok hasznosítása során ezt figyelembe vesszük, és támogatjuk annak természetes folyamatait, akkor sokat tettünk a talaj egészségének javításáért, megőrzéséért – emelte ki a Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. 
A szakember emlékeztetett, amikor az emberiség áttért a vadászó-gyűjtögető életmódról a növénytermesztésre és állattenyésztésre, és letelepedve kialakította az első falvakat, egyre erősebben hatott az emberiség a természetes rendszerekre, mint a talaj, víz, levegő. Kezdetben a növénytermesztés és az állattenyésztés a természeteshez közelebbi rendszerben működött, mint napjainkban. Például a szántóterületekről levitt szalmát az istállóban alomként használták fel, majd a képződött trágyát visszajuttatták a szántóföldekre, kertekbe. Nem volt műtrágya és vegyszerhasználat – fogalmazott dr. Makádi Marianna. Hozzátette, amikor elkezdődött a nagyüzemi termelés, a természetes rendszerektől nagyon eltávolodtunk. Ehhez hozzájárult még az egyre nagyobb teljesítményű mezőgazdasági gépek megjelenése is, amelyek mélyebbre szántottak, jobban tömörítették a talajt. A monokultúrák megjelenése szintén kedvezőtlen a talajok számára. 
– A forgatásos gazdálkodás eredményeképpen csökken a talajok szervesanyag-tartalma, a talajfelszín porosodik, a mélyebb rétegek tömörödnek. Ezek hatására a talaj nem képes a hirtelen lehulló csapadék befogadására, pedig arra az aszályos nyarakon egyre nagyobb szükség lenne. A talajokat nem csak a helytelen műveléssel rombolhatjuk. Ahol a talajt utakkal, gyárakkal, épületekkel fedjük, ott a talaj megszűnik létezni. Ide sorolható a városi közterületek indokolatlanul nagyarányú térburkolása is. A talajfedésnek hosszú távon komoly hatása lehet a Föld népességének élelmezésére, mert a Föld szárazföldi területeinek csak 10-15 százaléka alkalmas élelmiszer-termelésre, ezért nagyon meg kellene gondolni, milyen és mekkora területeket hasznosítunk egyéb célokra. 

Visszafordítható a folyamat? 

Mit kell tenni, hogy megvédjük a termőföldeket a további pusztulástól, és hogy visszafordítsuk a folyamatokat? – tettük fel a kérdést a Nyíregyházán működő kutatóintézet tudományos főmunkatársának. 
– A forgatás elhagyásával, a fővetések között szabadon hagyott talajfelszínek borításával, talajtakaró és zöld­trágyanövényekkel már sokat tehetünk a talajainkért. Az élő, egészséges talaj kulcseleme a szerves anyag, ezért a szármaradványok táblán hagyása, a különböző gyökérrendszerű növényfajok vetésforgóba illesztése is kiemelt fontosságú tevékenység – sorolta a lehetőségeket. Dr. Makádi Marianna szerint szerencsére egyre több gazdálkodó próbál változtatni az előbb említetteknek megfelelően. 
– A huszonnegyedik óra végén tartunk, gyorsan kell váltani a talajok megőrzésének eredményességéhez, ami az emberiség élelmiszer-ellátásának kulcseleme – érzékeltette a probléma súlyát a szakember. 
Lapunk megkérdezte dr. Szabó Béla, a Nyíregyházi Egyetem Agrártudományi és Környezetgazdálkodási Tanszéke oktatójának véleményét is. A szakember szerint tápanyag-gazdálkodásunk értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az 50-es, 60-as években, illetve előtte lényegesen alacsonyabb termés­átlagokat értek el a gazdálkodók. Az akkori 2-3 tonna/hektáros búza- vagy kukoricaterméshez jóval kevesebb tápanyagra volt szükség, mint napjainkban, amikor 6-8 tonna/hektáros búza- és 10 tonna/hektár feletti kukoricahozamokat várnak el a gazdálkodók. Dr. Szabó Béla hozzátette, akkoriban a jobb termőképességű talajok természetes tápanyag-szolgáltató képessége elegendő volt, ma már ezt csak nagy dózisú műtrágyázással érhetjük el. 
Vetésforgónk néhány „nagy” növényre szűkült, úgymint kalászosok (búza, árpa, tritikálé) vagy a kukorica, a napraforgó és az őszi káposztarepce. Az egyetem oktatója sajnálatosnak tartja, hogy a szántóföldi növénytermesztésen belül nagyon alacsony a pillangósok aránya, ami segítené a természetes nitrogénpótlást. Sőt, az újabb növényfajták ellenálló képessége a különféle betegségekkel szemben gyengébb, így lényegesen intenzívebb növényvédelmet kell folytatni, ami szintén rontja a talajminőséget. 

Csökkenő beltartalmi érték 

– Az 1970-es évek közepétől kezdődött a termelés intenzifikálásával párhuzamosan a nagyadagú műtrágyahasználat. A termesztéstechnológia egyre intenzívebbé válásával és az egyre nagyobb termőképességű fajták megjelenésével a világ növénytermesztésének több mint felét adó cereáliák (kukorica, búza, rizs) termésmennyisége évente fél, egy százalékkal nő, ezzel párhuzamosan viszont a beltartalmi értékek csökkennek. A talajszerkezetünk a túlművelés következtében romlik, térségünkben tavasszal már-már menetrendszerűvé váltak a deflációs jelenségek – figyelmeztetett dr. Szabó Béla, aki szerint ezen a téren is fontos a szemléletformálás, mert a mezőgazdasági termelők jelentős része még a mai napig is csak a feketére művelt, szármaradványoktól mentes vetőágyat tud elképzelni, és csak hatalmas terméshozamok lebegnek a szemei előtt. 
A Nyíregyházi Egyetem oktatója úgy látja, nehezen változnak az évtizedek óta berögzült szokások, de szerencsére mindenütt van egy-egy jó példával elöl járó „úttörő”, aki számokkal tudja alátámasztani az újszerű talajművelési technológiák gazdaságosságát. 
A szakemberek véleményéből is kitűnik, nem szabad a szőnyeg alá söpörni a talajminőség problémáját, főleg a világ túlnépesedésének tükrében. Ezt tetézi még az élelmiszer-pazarlás kérdése – az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a világon előállított összes élelmiszer mintegy egyharmada kárba vész vagy hulladékká válik az élelmiszer-ellátási lánc valamely pontján. 
Az EU-ban évente közel 59 millió tonna élelmiszer válik hulladékká. Szinte hihetetlen, de ez személyenként 131 kilogramm hulladéknak felel meg évente. Ha talajaink minősége javulna, és továbbra is jó minőségű, egészséges élelmiszer, gyümölcs, hús kerülne az asztalunkra, a lisztkukac, a különféle tücskök-bogarak, valamint a műhús fogyasztását előtérbe helyező alternatív mozgalmak sem nyerhetnének teret.