A medvék nem alszanak Gyergyón

A világnak számtalan

gyönyörű vidéke ismert, de

egyetlen drága utazás sem

nyújthatja azt az élményt, amit

Erdélyben járva élhet

át a magyar ember. Otthon érezhetjük

magunkat: a hagyományőrzés, az

ételek és italok ízei, a

testvéri vendégszeretet s persze a

varázslatos táj együtt

morfiumként hatva csábítja vissza

újra és újra a vándort.

Nem könnyű a székelyek

élete, de kitartásból,

szorgalomból, kemény

helytállásból leckét adnak

az elpuhult anyaországiaknak az itt

élők – akiknek olykor a

medvékkel is meggyűlik a baja...

Pár napja kaptunk kis

ízelítőt Erdély

téli arcából,

Gyergyószentmiklós mellett,

Borzont határában. Az

„Isten hozott!” üdvözlés a

rovásírásos

helységnévtáblán

nekünk gesztus, a helyieknek a megmaradás

dacos büszkesége.

Vendéglátónk, Imre tudta

jól: a Kárpátok vonulata,

az egymást érő havasok és az

ott élő medvék nekünk

misztikum, de ő csöndes

egyszerűséggel mesélt, hogyan

kellett megtanulni együtt élniük

ezekkel a csúcsragadozókkal.

Elejteni csak pénzért

– Egyre jobban hozzászoktak az ember

jelenlétéhez, s egyre közelebb is

merészkednek a tanyákhoz, de emberre csak

akkor támadnak, ha meglepik őket –

utalt arra az esetre is, amely nem sokkal

érkezésünk előtt

történt Kommandónál.

Két kirándulót támadott meg

egy medve, az egyik férfi belehalt az

elszenvedett sérülésekbe.

Imre elmondta: a

Gyergyói-medencében legfeljebb a

bárányokra kapnak rá

időnként, de bántani akkor sem

szabad őket. Történt egy

nyáron, hogy három pásztor

együtt terelte fel a nyáját

legeltetni, s egy medve ráérzett

a bárányhús ízére.

Hiába égtek éjjel az

őrtüzek, hiába csaholtak a hatalmas

kutyák, hiába tülköltek a

pásztorok, a medve több

éjjelen is megjelent, lesöpörte

magáról az ebeket, az embernek fittyet

hányt, s elvitte a bárányt.

Ez már több volt kettőnél, mert

nagyon könnyen veszélybe kerülhetett

volna az ember is. Elejteni nem lehet a

barnamedvét (ezt csak jó

pénzért, akár több

millió forintra is rúgó

összegért teheti meg a gazdag

vadász), ám tenni kellett

valamit. Feljött hát

Gyergyóból néhány

férfi, akiben kellő bátorság

buzgott, előkészítettek

néhány szurkos fáklyát

és várták, hogy újra

megjelenjen a medve. Jött is őkelme

az újabb

báránypecsenyéért, de a

férfiak az őrtüzeken

meggyújtották a fáklyákat

és azzal dobálták meg a

bundás rablót. Kicsit

megperzselték, el is rohant rettenetes

bömböléssel, és ezt a

nyájat soha többé nem

dézsmálta meg.

Fele kutya odaveszett

Szerte Erdélyben, a havasok vonulata

mentén növekedett a

barnamedvék száma, csak a

Kovászna megyei erdőkben

600 körüli becsülik az

állományt. Az elmúlt

időszakkban Brassó

környékén okoztak riadalmat a

mesék békés

mackói, mert

éjszakánként egészen az

emberlakta településekre is

bemerészkedtek. Hogy a nagyobb bajt

megelőzzék, ezeket a

medvéket

altatólövedékkel tették

ártalmatlanná, majd

áttelepítették a

Gyergyói- és a

Csíki-hegyekbe. A pásztorok ha

tehetik, elkerülik őket, de jogos is a

tisztelet: megesett, hogy 12 kutyával

terelték fel a nyájat legelni, de csak

hattal tértek vissza – a többit

elintézte a medve.

Enyhébb teleken nem igazán töltik

téli álomban az időt, sokat

barangolnak élelem után kutatva.

Ottlétünk idején magunk is

találkoztunk egy friss

medvecsapással: a nyomokból

jól ki lehetett venni, hogy a medve

benézett a télen lakatlan nyári

szállás ablakán, majd ment

tovább az útján.

Imre, a házigazdánk a

motoros szánkózás

többszörös országos bajnoka

elmesélte: edzés közben

többször is láttak már

patakból ivó medvét, de

tisztes távolságban megálltak,

lefényképezték, az állat

meg lassan behúzódott a sűrűbe.

Nem támad emberre, ha nem lepik meg valamilyen

váratlan helyzetben, főleg

bocsokkal.

- Nyéki Zsolt -