Diákmunka diákszemmel

Igazat adtam nekik, ám a

meggyőződés, hogy egy nebuló

tíz hónapnyi iskolai

hajtás után megérdemel két

hónap láblógatást, sokkal

erősebb volt.

A

lehetőségek

Tizennyolc voltam, amikor megérett bennem az

elhatározás: fölkerestem egy

diákmunka szövetkezetet. A

kínálat a következő volt:

árufeltöltés, futószalag,

gyorsétterem, szórólapozás

és telemarketing.

Árufeltöltésre

inkább fiúkat alkalmaznak, a

műanyaggyári futószalag

műszakbeosztása számomra embertelen

– tudom, rengetegen kibírják,

minden elismerésem az övék -, a

gyorsétterem

takarításától még

elméleti síkon is fölfordul a

gyomrom, a szórólapozás pedig

kizárva, mert ötven faktoros naptejjel is

szénné égek, annyira

érzékeny a bőröm.

„Egy ilyen finnyás kislányt

vécépucolással kellene

móresre tanítani!” –

vélekedik most az olvasók

tekintélyes hányada. Nem baj, ez van,

vállalom. Persze sodorhat még olyan

helyzetbe az élet, hogy ezek

bármelyikével kényszerüljek

megkeresni a kenyérre valót. Akkor

bizonyára másképp fogom gondolni.

De itt

zsebpénz-kiegészítésről

volt és van szó, tehát

megengedhettem magamnak a döntés

luxusát.

A

választás

Telefonos értékesítő lettem

tehát. Kétnapos tréning

után olyan terméket kellett

ismeretlenekre sóznom, amellyel

szerényebb esélyeim voltak, mint

homokárusnak a sivatagban. A hangom a huszadik

perc környékén akaratlanul is

unottá vált, lestem az

órát, vártam a szünetet,

közben pedig édesanyám

sűrűn csuklott itthon. S minden

hívásnál titkon drukkoltam, hogy

ne vegyék föl a telefont. Az

elvállalt műszakokat teljesíteni

kellett, az időjárás nem

kegyelmezett, jól meg is fáztam,

és két hétig egy fásult

transzvesztita hangján zaklattam a népet,

hétköznap esténként kilencig.

Szerintem nyolc után pofátlanság

volt, de nem mondhattam a munkaidő lejárta

előtt, hogy szevasz. Mindezek ellenére

produkáltam az elvárt eladási

rátát, és elhatároztam,

hogy ha kell, végigcsinálom az

egész nyarat. Mert belevágtam, nem

adhattam föl.

A mese

vége

Szerencsére másfél hónap

után akadt egy sokkal jobb

lehetőség, amit azóta is szeretek

és kedvvel művelek. Más

kérdés, hogy a telemarketinges

béremet nem fizették ki rendesen,

szóval lényegesen kevesebbet kaptam, mint

amennyiben előzetesen megállapodtunk. De

mivel szerződés nem volt, ezért

hiába jártattam a számat.

Lám, nem dolgoztam éjjel, nem

pucoltam vécét és nem égtem

le a napon, mégis megfizettem a

tanulópénzt. Mondanom sem kell, hogy

képtelen voltam örömmel elkölteni

azt a kis összeget. Ha jól

emlékszem, egyetlen könyvet vettem magamnak

belőle.

Kapcsolódók:

• Diákmunka – zsebpénz

vagy megélhetés? 

mindenkinek

szabályosan!

köteles

- S. Alexa -

<![CDATA[

<![CDATA[

<![CDATA[

<![CDATA[

<![CDATA[

]]></SCRIPT></BODY></HTML>

]]></SCRIPT></BODY></HTML>

]]></SCRIPT></BODY></HTML>

]]></SCRIPT></BODY></HTML>

]]></SCRIPT></BODY></HTML>

]]>