Önellátás a cél Nyírturán

Nyítura - A korábban parlagon heverő önkormányzati földeket ma már gondos és szorgos kezek művelik.A gazdasági nehézségek közepette egy önkormányzatnak sem mindegy, mennyi pénzt fordít közétkeztetésre. Éppen ezért a takarékosság jegyében egyre több településen szeretnék megvalósítani az önellátó gazdálkodást. Természetesen nem elég csak az ötlet, olyan önzetlen emberek is kellenek, akik felkarolják és segítik az önkormányzat célját. Nyírtura 2010 októberében megválasztott polgármestere, Mikó Gábor már a kampányában is hangoztatta az önellátó gazdálkodás megteremtését, mindennek a megvalósításában pedig lelkes segítő társra talált Héjja János személyében.

Kipányvázza Lujzikát

– Jó gondolatnak találtam, hogy csináljunk önellátó gazdálkodást, hiszen senkinek sem mindegy, hogy a zöldséghez olcsón vagy drágán jut – mondja Héjja János, aki rokkantnyugdíjasként 6 órás alkalmazásban a közmunkások irányítója,  társadalmi munkában pedig elvállalta az önkormányzati sertések gondozását, ugyanis a növénytermesztés mellett állatok tartását is felvállalta a település vezetése. – Április 6-án hoztuk meg  az anyát és pár kismalacot, azóta a gondjukat viselem. Az anya már megint hasas, szeptember elején ismét lesznek kismalacok. Az anyát, vagy ahogy hívni szoktam, Lujzikát ki szoktam pányvázni a fűben, mert a betont nem bírja már a lába – magyarázza, miközben kiönti a vályúba a malacok eledelét. – Minden nap jövök, egy-másfél órát töltök el itt, illetve ha kell, akkor besegítek a növények locsolásába is. Van otthon is egy kis kertem. Úgy csinálom, hogy arra is legyen időm, meg erre is, illetve a feleségem most otthon többet vállal magára. A faluért csinálom, hiszen nem mindegy, hogy az önkormányzat mennyiért szerzi be a húst. Hogy fogom-e az állatokat sajnálni, ha elérték a megfelelő súlyt? Ha golyóra érett, hadd menjen, ez az élet rendje...

Nyersanyag télen is

Az önkormányzatnak több földje is van, amelyek korábban parlagon hevertek, ma már azonban gondos és szorgos kezek művelik azokat. Az egyik terület a régi iskola épülete mögött található. A késő délutáni melegben Hamvai Józsefné és Balogh Tiborné serénykedik, locsolják a zöldségeket.

– Van itt szinte minden – mutatják be a kertet. – Paprika, uborka, paradicsom, káposzta, karalábé, hagyma, borsó, krumpli, fekete retek. A fóliasátor februárban készült, abban is van paradicsom, paprika, uborka. Négyórás munkára vagyunk felvéve, de gyakran több időt is itt töltünk. A hétvégeken főleg locsolni jövünk, illetve ha hétfőre kell innen valami a konyhának, akkor azt vasárnap leszedjük. Ha a fóliában van munka, akkor azt igyekszünk minél korábban elvégezni – magyarázzák az asszonyok.

– Rendelkezünk rotációs kapával, s van háti gépi permetezőnk is. Vezetünk permetezési naplót, s nyilvántartjuk a bevitt és a tiszta súlyt. Kialakítottunk egy  nagy pincét, így a zöldségek tárolására van lehetőségünk. Fagyasztva szintén tárolhatunk zöldségeket, gyümölcsöket, így a téli hónapokra is lesz a konyhánkra nyersanyag – teszi még hozzá Héjja János.

M. Magyar László