Helyi közélet

2012.06.09. 10:27

Vendégsorok: Sóstóról – féltő szeretettel

Az elfogultság vádját is vállalva mondom azt, hogy nekem Sóstó a világ közepe, szeretett városom ékköve. Imádom tavasszal, amikor körbeleng a virágok bódító illata, nyáron, amikor a tó simogató habjai közé csobbanok, ősszel, amikor meleg színekben pompáznak fái, bokrai, télen, amikor a hófödte partok között korcsolyával a lábamon siklok a tó jegén.

Az elfogultság vádját is vállalva mondom azt, hogy nekem Sóstó a világ közepe, szeretett városom ékköve. Imádom tavasszal, amikor körbeleng a virágok bódító illata, nyáron, amikor a tó simogató habjai közé csobbanok, ősszel, amikor meleg színekben pompáznak fái, bokrai, télen, amikor a hófödte partok között korcsolyával a lábamon siklok a tó jegén.Az évek múlásával nosztalgiázva idézem fel ifjúságomat, amikor fiatalasszonyként kiálltam a teraszra, ahonnan ráláttam a két tó közötti hídra; ahogy feltűnt hazatérő párom, már indultam is melegíteni a vacsorát… Látom a poros, ám a buliból hazatérők kocsijának zajától, ordítozásaiktól mentes, csöndes utat.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy telik az idő, változik a világ körülöttünk, az emlékeinkben megszépülő múltat kár visszasírni. Hiányolni lehet azonban elmulasztott lehetőségeinket, adottságaink eltékozlását, az odafigyelést, környezetünk óvó szeretetét, a rendezettséget, az igényességet. Mert mit látunk az oly sokszor városunk „ékszerdobozának” nevezett Sóstón? Újra és örvendetesen sokasodó hazai és külföldi turistákat? Igen! Az országhatárainkon túl is méltán elismerést arató, nagyszerű állatparkunkat? Igen! A meghitten szép Múzeumfalut? Igen!

De keserűen látom azt is, hogy nem figyelünk az apró, de oly fontos részletekre, amelyek pedig meghatározó első benyomások lehetnek. Vajon megfelelően tájékoztatjuk-e az ide érkező vendégeket arról: hol, milyen szállást találnak? Attól tartok, nem, hiszen látom, lassan guruló kocsijukból vizslatják a zimmer frei, netán lengyel, szlovák, ukrán, román nyelvű táblákat. Látom a ronda, nyelvileg hibás feliratokat, a suta, idétlen, maguk farigcsálta táblákat a villanyoszlopokon, a trafódobozokon, a fákon, a leglehetetlenebb helyeken. Azt csak halkan jegyzem meg, vajon e szálláshelyek mindegyike legális, bejelentett? Vagy nem számít, ha az átvert, megkopasztott vendég némi szóváltás után egyszer s mindenkorra búcsút int városunknak? Miért, hogy a mohóság legyűri a tisztességet, a silányság az esztétikumot, a trehányság a rendet?

Szeretem és féltem ezt a kis csodát. Ezért kérek több figyelmet mindazoktól, akiknek ez a dolga. Mi, akik itt lakunk, hiába takarítjuk el a szemetet rendszeresen, hiába gondozzuk olykor még a szomszéd elhanyagolt kertjét is, hiába ültetünk fákat, bokrokat, nevelünk virágokat, ha a Sóstóért felelősek nem lépnek fel hatékonyabban, nagyobb szigorral, ha nem vigyázunk jobban mi, mindannyian közös kincsünkre. Ha adunk magunkra, ezen mihamarabb változtatni kell!

Bicsérdy Rita turisztikai szakember

Ezek is érdekelhetik