Máriát üdvözöltük Máriapócson

Máriapócs - Két apró legény, Ricsi és Milán a kezükbe vették a Mária szobrot és a Szent Szűz színe elé vitték.Több éves hagyománya van már, hogy a Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye minden egyházközségéből, filiáiból zarándoklatra indulunk a máriapócsi Csodatévő Szűzanyához. Nem lehet és nem is érdemes kihagyni e szép nyári eseményt, hiszen a szívünk vágyik erre a találkozásra: találkozni Máriával, meghallgatást, vigasztalást lelni, egymást viszontlátni, hiszen a templombúcsúk, a zarándoklatok a legjobb lelki programok arra, hogy az egyházmegyéhez tartozó települések hívei együtt lehessenek.

Szeretet és összetartozás

A fellobogózott kis „keresztalja” csoportok énekelve és imádkozva járultak a Szent Szűz színe elé. Nekünk, a Baktalórántházi Egyházközségből érkezőknek különösen emlékezetes marad az idei templombúcsú, hiszen közülünk két aprócska legényke, Drusza Ricsike és Milán, szülei biztatására vállalkoztak arra, hogy ők is kezükbe veszik a Mária szobrot és a Szent Szűz színe elé viszik azt.

Az ötéves, még óvodás ramocsaházi kisfiúk egy szóval sem mondták, hogy nem akarják vinni a Mária szobrot, kitartóan, a nagy meleg ellenére is buzgón és szeretettel tették. Ez a jótett még jobban erősítette bennünk az összefogást, az összetartozás vágyát. A Máriával való „értetkőzés” során legfőbb vágyunkat, óhajunkat fogalmazhattuk meg. Szinte újjászülettünk, amikor Bosák Nándor püspök atya a maga egyszerűségével, szerénységével a tömeghez szólt. Karnyújtásnyi közelségből a legtávolabbi szívekig is elért simogató, tanító szavaival, intelmeivel. Akkor, ott, az együvé tartozás ereje, a szeretet töltötte be az egész templomkertet.

A mi kis csoportunkat Gyetkó László káplán atya kísérte el. Utoljára fogta így össze a kis nyájat, hiszen immár Mándok a második papi szolgálati állomáshelye.Testi fáradalmaink eltörpültek a lelki élmények mellett, amelyeket ezen a napon kaptunk ajándékba.

Némethné Csubák Éva