Olvasónk írja: Segíts magadon, az Isten is megsegít!

Nyíregyháza - Mozaikokból áll az életem. Ha egymás mellé illesztem a darabkákat, életem történéseit, hálás lehetek, hogy még tapon vagyok.Úgy hittem, elvált nőként is meg tudom állni a helyem a társadalomban és biztonságot, támogatást nyújthatok a gyermekemnek. Napi aktualitása van a nők szerepének, helyzetének, megbecsülésének, aminek nagyon is örülök. A tapasztalataim azt mondatják velem, hogy emancipáció nincs. Nemcsak mint nők vagyunk kicsiny porszemek, hanem mint magyar állampolgárok is.

Sajnálatos, hogy vannak, akik nem ismerik fel sokszínűségünket, és még a szivárványt is levakarnák az égről, hogy fekete és fehér alapon döntsenek sorsunkról. Felelőtlen viselkedés és meggondolatlan ítélkezés jellemző manapság, ami nem vezet jóra, miként a pénz és a hatalom sem, ha nincs mögötte tudás és jó szándék.

Hibák okozta sebek százaitól „vérzik” a társadalmunk, ami azt mutatja, hogy – Hofi után szabadon – valamit elszabtunk. Álmodozunk, nyújtózkodunk a csillagos égig, ha kell, sámliról is, ahelyett, hogy megnéznénk, meddig is ér valójában az a közmondásban emlegetett takaró. Nekem a túlélés a hobbim, már egy jó ideje, és ez így is lesz, amíg csak élek!

Demeter Beáta, Nyíregyháza