Helyi közélet

2014.03.08. 13:24

Nézőpont: A másság bélyege

Furcsa az élet, van, akinek minden sikerül, öröm és boldogság kíséri útját. Másokat viszont ezerszer tesz próbára, s végül elvesz mindent. Nem egyszerű „másnak” lenni mint a többi! Dankó Mihály jegyzete.Az ember számára a legnagyobb kincsnek az egészség számít.

Furcsa az élet, van, akinek minden sikerül, öröm és boldogság kíséri útját. Másokat viszont ezerszer tesz próbára, s végül elvesz mindent. Nem egyszerű „másnak” lenni mint a többi! Dankó Mihály jegyzete.

Az ember számára a legnagyobb kincsnek az egészség számít.Még ha, ezt nem is igazán érezzük, ha minden rendben meg! Azonnal megváltozik, ha maradandó károsodást szenvedünk, s „fogyatékosan” kell léteznünk. Barátom mesélte, mikor fiatalon egy betegség miatt, elvesztette egyik lábát: „Először mindenkire haragudtam, majd öngyilkos akartam lenni, szégyelltem ki menni az emberek közé. Állandóan azt éreztem, engem néznek. El akartam bujdokolni, mikor láttam az arcokon a sajnálatot, a szemekben a szemekben a kérdést! Ezzel együtt lehet élni, de soha sem lehet megszokni.” A fogyatékosság egy változó fogalom, bárki bármikor fogyatékossá válhat. Ez nem betegség, hanem egy állapot.

Úgy gondolom, a nyitott, demokratikus társadalmakban, a valamilyen szempontból „más ember” nem kaphat negatív megkülönböztető bélyeget. S ez a lényeg. Hisz a boldogság sem csak attól függ, hogy tudsz-e futni, látod-e a színeket, hallod-e a hangokat. Mindenkinek meg kell keresni és megtalálni azt a helyet, ahol jól érzi magát. A „sérültnek” is az esetleges „korlátoltsága” ellenére, lehet teljes az öröme, a boldogsága! A legfontosabb jelszó mindenki számára: nem sajnálni, elfogadni, segíteni kell őket.

Azzal, hogy teljes értékűként bánnak velük, célokat tűznek ki számukra (amivel ők is azonosulnak), feladatokat szabnak meg számukra. Érezzék, hogy szüksége van rájuk, a családban, a kisebb, nagyobb közösségekben, társadalomban, a nagybetűs Életben! Bár sokszor a kemény valóság, korunk elembertelenedése, nem hagy időt és figyelmet semmire. Mégis azt mondom, bízzunk bennük, nézzünk bele a lelkünkbe, s lássuk be, hogy az ő optimizmusok példa lehet a jövő számára is.

- Dankó Mihály -

Ezek is érdekelhetik