Vallások és ízek nagy találkozása - Izraelben sem minden kóser

Nyíregyháza, Izrael - Az ország kulináris olvasztótégely, ahol jól megférnek egymás mellett a zsidó, az arab és az európai ízek.

Mielőtt külföldre indulok, minden alkalommal felmerül a kérdés: na de mit fogok enni? Izraelben szerencsére gyorsan kiderült, hogy nem fogok éhen halni, és hogy nem csak a vallásokra igaz a békés egymás mellett élés, de az ételekre is: az ország kulináris olvasztótégely, ahol a régi zsidó ételkülönlegességek finom egységet alkotnak az arab konyha ízeivel és az Európából érkező askenázik konyhájával.

Reggelire a szállodában olyan fogásokat kínáltak, amire senkinek sem lehetett panasza – saláták, tojás, pita, humuszkrémek, gyümölcsök és joghurtok közül választhattunk. Az ebéd szinte mindig út közben ért bennünket, de a rengeteg étterem és gyorsbüfé gondoskodott a kalória-utánpótlásról. A legegyszerűbb választás a falafel volt, különösen azért, mert nyugodt üldögélésre nem pazaroltuk az időt, menet közben falatoztunk. Nagy élmény volt a piac: a jeruzsálemi és a tel-avivi is különleges. Mindkettő nyüzsgő, hangos, telis-tele zöldséggel, gyümölccsel, magvakkal. Hegyekben áll a datolya és a füge, a hatalmas olajbogyó-kínálaton pedig csak mi, turisták csodálkozunk, de mi nagyon. Ínycsiklandó ételek közül is választhattunk, így aki a falafel után éhes maradt, ehetett töltött zöldségeket vagy saslikot, és még nem beszéltünk a csodálatos desszertekről, a baklaváról vagy a karamellcsodákról, amiktől akkor is hízik az ember, ha csak nézegeti.

Hal a tó partján

Izraelnek is vannak kihagyhatatlan étkei – az egyik közülük Szent Péter hala. Hogy mitől különleges? Jézus, amikor Kafarnaumban élt, Péter házában lakott. Abban az időben a Galileai-tenger leggyakoribb halfajtái közé tartozott a szardínia, a márna és a tilápia. Ez utóbbi fésűszerű hátuszonnyal rendelkezik, egyes példányai elérik a félméteres hosszúságot, de ennél fontosabb információ, hogy nagyon finom!

Erre építve üzemel folyamatosan telt házzal a Genezáreti tó partján fekvő étterem, amelynek specialitása a sült Szent Péter hal – aki nem szeret szálkákkal bíbelődni, filézve is kérheti. Aki főmenüt rendel, annyi köretet és salátát szedhet, amennyit csak elbír, az étkezés végén kínált kávé és datolya pedig a hab a tortán.

Nem vagyok nagy halbarát, de „egy életem, egy halálom”-alapon megkóstoltam a híres étket, és nem bántam meg. Sőt! Omlós volt, ízletes és a maga egyszerűségében finom – olyan, amilyennek ilyen névvel és történelmi múlttal lennie kell.

KM-SZA