A jó szem, a biztos kéz egy vállalkozás életben tartója

Nyíregyháza, Ibrány - Ritka eset az övék: mindketten Ibrányban születtek, ott jártak általánosba, családi nevük is egyezik, ráadásul a feleség és a férj azonos szakmát űz, órások Nyíregyházán, a Búza téri piac szomszédságában.

– Nem, nincs közvetlen rokonsági kapcsolatunk, fél Ibrányt Kulcsárnak hívják, köztük vagyunk mi is – mondja a férj, Barnabás, akinek az édesapja villanyszerelő, majd tűzoltó parancsnok volt, meg gazdálkodott is. – Barnabás Nyíregyházán, a felesége, Kulcsár Magdolna Debrecenben érettségizett, de mióta megismerték egymást, szinte mindent közösen végeznek, mint most az órajavítást és -kereskedést is. Bár a férj középfokú gépészként is dolgozott, a Bánki Donát szakközépiskolában műszerész-technikusok lettek, és a fővárosban is együtt tettek eleget az órásiskola követelményeinek, aminek több mint húsz éve immár.

Együtt kezdtek előbb a Nyírfa, majd a Kelet áruházban, hogy aztán az elsők között legyenek önálló vállalkozók a Búza téri ABC bejáratánál, ahol most is fogadják a rájuk szoruló ügyfeleket. A parányi üzletben kis vitrinekben eladásra váró órák, a falon régebbi ingaórák, melyek – mint köztudott – halkan járnak.

– Munkánk nagyobb részét az elektromos órák javítása teszi ki, naponta legalább ötven ügyfelünk van, de nem ritka, hogy a sor vége kinn van az ajtó előtt. Többen térnek be hozzánk kisebb kérésekkel is, például, hogy cseréljünk elemet vagy csak mérjük meg, nem szorul-e megújításra. A mérés nálunk ingyenes, köszönöm az ára, de többen hol friss nyári almával, barackkal köszönik a szívességet.

Aztán elmondják, hogy az ő üzletük a belvároshoz képest a peremvidékhez tartozik, ahol nem volna keletje a több százezer forintos készülékeknek, ezért inkább az elérhető árú készülékeket tartják, árusítják, javítják. Ha egy régebbi, antik ingaórát bíznak javításra, azt hazaviszik sóstóhegyi lakásukba, ott hozzák rendbe, és figyelik napokon át, jól jár-e, vagy tovább kell reparálni.

Egy időben sok iskolai csengőt vezénylő órát is javítottak, de ma is jönnek hozzájuk híradástechnikai eszközök vagy például hajszárítók, üzemi beléptetőórák rendbetétele miatt is, ám leginkább az elektromos órákkal foglalkoznak. Szerencsére nem unatkoznak, olykor alig jut idejük reggelizésre, ebédelésre, de itt nem lehet lazítani. Ráadásul ehhez a munkához jó szem, biztos kéz kell, úgy hamarabb találnak rá a hibára.

–Akárcsak édesanyáméknak, aki még hála istennek él, egy fiuk és egy lányuk született, úgy nekünk is egy lányunk és egy fiunk van, sőt a lányunk már két unokával is megajándékozott bennünket. Ők Luxemburgban élnek, most augusztusban látogatnak haza. Amikor hobbijukról kérdezem az órásházaspárt, egyszerre felelik, hogy az ő szenvedélyük a szakmájuk, a munka. No és van némi földterületük az apai örökségből Ibrányban, hétvégeken oda járnak ki, nem szégyellik a földmunkát sem. Sőt, ha kell, még a traktorra is felpattannak.

- Angyal Sándor -