Dugóhúzó

Szebb napok köszönthetnek lapcsánkakedvelő vidékünkre is, ahol a közkedvelt nyögve nyelő alól is kikopott a hazai reszelni való. Ám ahogy a minap egy rangos szakmai rendezvényen Gyulatanyán elhangzott, van remény a nyírségi krumplitermesztés felfutására.

A magyar burgonyaágazat helyzete rohamosan romlik, a szaporító és az árutermő terület is egyaránt folya­matosan csökken. A terme­lési költségek az égig szöktek, a termelés méretei kiszámíthatatlanok, az árak megalázóan alacsonyak, a megnyílt piac pedig sok bizonytalansággal rukkolt elő. E sommás megállapítások tízévesek. A hektikusan ugráló termés világossá tette, hogy burgonyát csak öntözéses termesztésben lehet gazdaságosan termelni. Ehhez persze tőke kell, kockázatvállalás, biztos piac, termelői jövedelmet is tartalmazó árakkal.

Ami a gazdaságosságot illeti: amíg az uniós legjobbak termésátlagának a felét sem sikerül biztonsággal előállítanunk, ameddig szét­zúzza a piacot a minősít(het)etlen csempészáru, addig zuhanórepülésben marad a krumplink.

Ám ha igaz, már 2017-től bekerülhet a burgonya a támogatási körbe, és szép pénzt kaphat a fémzárolt vetőgumót ültető termelő. Öntözésre pedig már van pénz.

Így aztán megint lesz jó magyar alapanyag az isteni paprikás krumplinkhoz, amitől meg – ahogy mondani szokták – kedvére nőhet a fej, büdösödhet a láb… Én már nagyon várom, hogy végre kivegye valaki, mondjuk a kisvárdai rózsát a dugóhúzóból.

Galambos Béla