Fókuszban a Tisza-szabályozás

Nyíregyháza, Tiszadob - Konferenciával emlékeztek meg a nevezetes évfordulókról a Jósa András Múzeumban.

Konferenciát tartottak a Jósa András Múzeumban gróf Széc­henyi István születésének 225. és a Tisza szabályozásának 170. évfordulója alkalmából.

Az előzmények

Mondhatni, pattanásig feszült légkörben született meg a 19. század egyik legnagyobb hazai alkotása: a Tisza-szabályozás. Pattanásig feszült volt a helyzet, ugyanis az 1843–44-es országgyűlés – belátva, hogy Magyarországon, főként a keleti országrészben lehetetlen gazdálkodni a földeken, mert millióhektárnyi termőföld kerül víz alá, ha éppen a Tisza úgy akarja – létrehozta a Folyamszabályozási Bizottmányt.

Két hónap alatt 16 értekezletet tartottak 38 taggal, tengernyi papírt (tervrajzokat, leveleket, véleményeket) gyártottak, ám a bizottmány végül is dolgavégezetlenül fejezte be működését ebben a szakaszban, mert a magyar államnak nem volt pénze egy ilyen hatalmas beruházás megvalósítására.

Vagy ahogy dr. Fazekas Csaba (Miskolci Egyetem, BTK) fogalmazott a konferencián: ekkor Magyarországnak nem volt pénzügyi önállósága, Bécstől függött, ám József nádor egyszerűen megtagadta még a közérdekű adatigénylést is, mely arra vonatkozott volna, mennyi adó is folyik be, lenne-e pénz a szabályozás végrehajtására.

Kellett a megszállottság

Később, 1845–46-ban, amikor Széchenyi kétszer is bejárta a Tisza-völgyet, már változott a politikai helyzet, s annak megítélése, mennyire fontos a folyamszabályozás. Széchenyi és Vásárhelyi Pál a felmérések után megállapították, hogy a beruházáshoz legalább 6 millió forintra lesz szükség. Széchenyi nemcsak Bécshez, hanem a bankokhoz is fordult, hogy előteremtse a szükséges összeget.

Sajnos Vásárhelyi Pál korán elhunyt; Kecskés Károly vízépítő mérnök és egy olasz szakember vette át szerepét, s végül a nagy mű, a Tisza szabályozása – melynek során 653 kanyarulatot vágtak át, s 52 kilométerrel rövidült le ezáltal a folyó – 1846-tól 1872-ig készült el kisebb-nagyobb megszakításokkal. Erről Kertész Fruzsina, a Kállay Gyűjtemény munkatársa beszélt.

Bepillantást nyertünk abba a konferencián, mennyi áldozatvállalás – anyagi, erkölcsi és emberi – volt szükséges ahhoz, hogy végül is a Tiszát megszelídítsék a 19. századi eszközökkel. Persze ehhez kellett egy olyan „megszállott” is, mint amilyen Széchenyi István volt.

A konferencia zárásaként megnyitották a fotókiállítást, amely az 1940-es árvíz megyei eseményeit dokumentálja. A Kállay Gyűjtemény az év végéig várja a látogatókat a Tisza-szabályozást bemutató kiállítással.

KM-GYL

Megyénkben kezdődött

Széchenyi ünnepélyes külsőségek között maga emelte ki az első nyom földet 1846. augusztus 27-én Tiszadobnál, ezzel megindult a Tisza szabályozása. A település határában – fáktól rejtve – három emlékmű jelöli a helyszínt.

Az első emlékoszlopot 1865-ben állították az első kapavágás helyén, rajta Szász Károly, a kor ismert költőjének verse méltatja Széchenyi érdemeit. A második emlékoszlopot a helyi földbirtokos, id. Andrássy Gyula egykori miniszterelnöknek a Tisza szabályozása körüli érdemeiért állították 1909-ben. A harmadik emlékmű Vásárhelyi Pált, a reformkor nagy vízmérnökét ábrázoló szobor és a nehéz kubikos munkát megörökítő relief.