Nem játék

Amióta kisgyermekes apuka vagyok, valahogy jobban odafigyelek a megyeszékhely játszótereinek állapotára. Örülök, ha átadnak egy újat, vagy csak kicserélik az elavult, elhasznált eszközöket. Ellenben nagyon szomorú vagyok, ha egy szombat reggeli családi séta során az előző éjjel ottfelejtett üres üvegeket kell kerülgetni. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.

Nemrég adták át a Váci Mihály Kulturális Központ lábánál azt a játszóteret, mely a kedvező elhelyezkedése mellett azért is különleges, mert a játékokat fogyatékkal élő gyerekek is használhatják. Egy ilyen speciális eszköz például az a jól megtermett hinta is, melyre kerekesszékes fiatalok is felülhetnek. Történt a minap, mikor a nagyobbik lányommal játszottunk a téren, hogy egy ötfős, tizenéves társaság „szállt alá” a játékok birodalmába, s naná, hogy a szóban forgó egyedi hintán akadt meg a szemük. Ráálltak, ugráltak rajta, rángatták, közben fennhangon kiabálták: „mi a francra jó ez?”. Én higgadtan odasétáltam hozzájuk és „felhomályosítottam” őket az eszköz funkciójáról, mire a csapat kissé értetlenül állt tovább.

A játszótér célja nemes, igyekszik közelebb hozni a fogyatékkal élő gyerekeket az egészségesekhez. Sajnos, túl gyakran bizonyosodik be, hogy az egészségesnek gondolt emberek sokszor a legbetegebbek.

- Tarnavölgyi Gergely -