Egy hősies döntés a múltból

Rakamaz - Családtörténet, amelyben az idősebb testvér helyett annak öccse élte át a szovjet munkatábor borzalmait. Interjú dr. Héri Anikó jogtanácsossal, színész-színdarabíróval.

A szovjet kényszermunkára 1945-ben elhurcoltaknak állít emléket, az a Málenkíj című zenés darab, amit a Veritas Egyesület felkérésére a budapesti Paris Musical Műhely Művészeti Egyesület állított színpadra. A művet január 28-án, 19 órától láthatja a közönség a rakamazi Erzsébet Királyné Alapfokú Művészeti Iskola és Szakiskola aulájában. A valós családi eseményen alapuló történet különlegességét az adja, hogy írója, dr. Héri Anikó a musical egyesület rakamazi születésű alapító tagja, s a bemutatott borzalmas események is az ő családtagjaival estek meg. A fiatal alkotó egyébként civilben jogtanácsosként dolgozik egy hitelintézetnél, de maga is játszik és énekel az előadásban.

Honnan jött az éneklés vágya? Merthogy szokatlan párosítás a művészi és jogi pálya.

Dr. Héri Anikó: Gyerekkorom óta vonz a zene, a tánc, a színpad világa, érdekelnek a művészetek. Már a tokaji középiskolai éveim alatt énekkarba jártam, zongorázni tanultam, s néha verseket is írtam. A jogi pályára fiatalkorom óta készültem, de amikor egy oktatás keretében 2015-ben megismerkedhettem a Paris Musical Műhely Művészeti Egyesület tagjaival, a művészi énem előtt is új lehetőségek nyíltak. Azonos beállítottságú és értékrendű emberek találkozása volt ez, az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy közös az utunk. A Málenkij című darabot szinte azonnal megírtam, nemcsak a családi érintettség miatt, hanem azért is, mert intenzív érzéseket indított el bennem a történet. Az egyesületről – melynek tagja vagyok – pedig csak annyit: oktatási tevékenységet is végez, beszédtechnika, színészmesterség, ének és testtudat képzést folytat. Minden darabunk egy kis megnyugvást, gyógyulást is hoz a léleknek.

Szövegíróként – a családi indíttatáson túl – miért épp erre a történetre esett a választásod?

Dr. Héri Anikó: Rakamazon az első osztályt abban az általános iskolában végeztem, ahonnan elhurcolták a lakosokat málenkij robotra, közöttük nagyapám testvérét, Ling Ferencet is. Erre pedig csak ráerősített, hogy édesapám mesélt először erről a szomorú családi történetről még gyerekkoromban, és amikor értesültem arról, hogy a városban egy emlékestet szerveznek az elhurcoltak tiszteletére, elérkezettnek láttam az időt, hogy magam is emléket állítsak a munkatáborba kényszerített helyieknek. Köztük természetesen Ling Ferencnek, aki nélkül most én sem beszélgethetnék itt. Ő ugyanis a nagyapám helyett ment el a kényszermunkára. A darab megszületésének az apropóját is ez a mi valós, családi történetünk adja.

Nem féltél, hogy a téma felszakítja a hazatértek, az érintettek sebeit?

Dr. Héri Anikó: Nem, mert a darab célja éppen ennek az ellenkezője, enyhülést hozni a fájdalmakra, megmutatva, hogy a borzalomban, a feldolgozhatatlan történések idején – ahogy ma is – a családi szeretet és összetartozás tud egyedül vigaszt nyújtani. A darab ezért is a múlt és a jelen keveréke. Rávilágít, hogy a történelmi idők eseményei a ma emberének az életét is meghatározzák, a múltbeli döntések emberi életutakat téríthetnek el, ezáltal a jövőre is mindenképpen kihatnak. S mindemellett nem szabad elfelejtenünk a múlt hősies döntéseit. A darab kezdetén a jelenlenből indulunk, majd 1945-be csöppenünk, ahol a saját őseim életén keresztül, s a málenkij-tragédia bemutatása mellett megelevenedik a szerelem és a családi szeretet ereje is.

KM