Atyai pofonok, sóstói örömlányok – villanások Krúdy Gyula életéből

Nyíregyháza - Szép szál legény volt Krúdy Gyula nagyapja, buktak rá a nők, de okos is volt, így jurátus lett belőle. Az 1848/49-es forradalom alatt katonának állt, és Klapka György seregében szolgálva sok borsot tört az ellenség orra alá.

Nagyon büszke volt a családjára és annak történetére, ha pedig valamire nem talált kézzelfogható bizonyítékot, hát, kitalált egy-egy jó történetet. Azt híresztelte például, hogy az első Krúdy-ős Mátyás király felségével, Beatrix-szal érkezett az országba a királyné főszakácsaként, és hogy szolgálataiért nemesi rangot kapott – mesélte dr. Dámné dr. Rácz Magdolna, a Jósa András Múzeum irodalomtörténésze a Krúdy Napok keretében tartott előadásán.

Szóval, a nagypapa egy fuvaros lányába, Radics Máriába szeretett bele (házasságlevelüket a Jósa András Múzeum őrzi), a pár előbb Debrecenben, később Nagykállóban, majd Nyíregyházán telepedett le. Krúdy Gyula férjként sem mondott le a nőkről, ám azt nem engedte, hogy a feleségére akárcsak rá is nézzen valaki. Egyszer, amikor séta közben egy katonatiszt erre vetemedett, azonnal párbajra hívta…

Misztikus világ

Fiuk, Gyula (az író édesapja) soha nem nézte jó szemmel apja kicsapongásait, és tisztes polgári életre vágyott. Ügyvéd lett és egy cselédlányba, Csákányi Juliannába szeretett bele, akit, amikor terhes lett, a fiú szülei elzavartak a háztól. Ám Gyula kitartott mellette, és végül a szülők is megbocsátottak neki. Csak a 10. gyermekük születése után házasodtak össze, Krúdy pedig sokat szenvedett emiatt: az iskolában sokan zabigyereknek csúfolták. Sok időt töltött a nagymamájával, aki imádta őt, sokat mesélt neki álomfejtésről, babonákról – az Álmoskönyvben érhető tetten az a fajta misztikus világ, amit Radics nagymama teremtett a kisgyerek számára. Szülei már öt évesen iskolába adták, de mivel nagyon pajkos gyerek volt, úgy gondolták, egyházi szigorra lenne szüksége. Beadták a podolini piarista iskolába, csak éppen arra nem gondoltak, hogy azok a pedagógusok, akiket az isten háta mögé dugnak el, valószínűleg nem állnak a hivatásuk csúcsán…

Krúdy jól érezte magát a szigortól mentes környezetben, ám amikor a szülei rájöttek, hogy az iskola nem váltja be a hozzá fűzött reményeiket, hazahozták Nyíregyházára – sokáig őrizték az evangélikus gimnázium egyik ablakpárkányát, amelyikbe belevéste a nevét, ám egy felújításkor a munkások kidobták e fontos ereklyét. Már a gimnáziumban elkezdte bontogatni a szárnyait, a diáktársaival pedig megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát. Híreket küldtek Budapestre, és gyorsan rájöttek, hogy minél érdekesebbek a tudósítások, annál több pénzt kapnak, ám túlzásba vitték az álhírgyártást és amikor azt írták, hogy leégett a nagytemplom, lebuktak.

Krúdyt Dálnoki Gál Gyula (az első magyar vándorszínész, aki nyugdíjat kapott) és Kálnai László ügyvéd vették a szárnyaik alá: gyakran vitték magukkal Sóstóra, ahol megszerettették vele a cigányzenét, de örömlányokhoz is befizették. A szülők ennek persze nem örültek, annak pedig különösen nem, amikor három hónappal az érettségi előtt az ifjú bejelentette, hogy abbahagyja az iskolát. Krúdy Debrecenbe költözött, mondván, ott lesz újságíró, csak pár nappal az érettségi előtt hozták haza (néhány atyai pofon kíséretében), és végül mindenből átment a vizsgán.

Szállodák és bordélyok

Nagyváradra került újságírónak (megérkezésekor a resti összes vendégét meghívta ebédre a szerkesztőség költségére…), majd egy vándorcirkusz műlovarnője kedvéért Budapestre költözött. Ott ismerkedett meg egy kulturális lap olvasószerkesztőjével, Bogdán Bellával, akit feleségül vett, és akitől három gyermeke (Gyula, Ilona és Mária) született. Zavarta a gyerekzsivaj, ezért elköltözött otthonról és hol szállodákban, hol ún. barátságos házakban (bordélyházakban) lakott. Beleszeretett az egyik szállodatulajdonos lányába és feleségül is vette a nála 21 évvel fiatalabb lányt, egy kislányuk született. 1933 tavaszán szíve, gyomra, mája kezdte felmondani a szolgálatot. Kilakoltatási végzést kapott, villanyát is kikapcsolták, végrehajtók zaklatták.

Krúdy Gyula 1933. május 12-én, hajnalban hunyt el, élete 55. évében. Állítólag élete utolsó estéjét a kedvenc kocsmájában töltötte. Hallgatag ember volt, aki imádta a nőket, az italt és az ételt, dolgozni általában hajnali kettőkor kezdett, több liter bor után – sokan ezzel magyarázzák művei misztikumát. Gyermekei közül Gyula ragaszkodott hozzá a legjobban, amikor elszegényedett és egyre betegebb lett, szinte a szolgájává szegődött, hogy segítse, és egész életében ápolta apja emlékét.

SZA