gyász

2021.01.19. 08:36

A rendről szólt a káoszban

Ne félj, valaki őrködik felettünk! – biztatta hallgatóságát utolsó interjújában dr. Géczy Gábor.

MJ

„Minden élőlény ad és kap, aki kap, örül annak, aki viszont ad, boldog. Örömtelenül sokáig lehet élni, boldogtalanul viszont nincs élet. A boldogság definíciója tehát egyetlen szóval megfogalmazható: adj!” Így mondott örömhírt a mögöttünk hagyott év ünnepi, adventi időszakában minden hallgatójának Géczy Gábor közismert népi gyógyász, kutató, fizikus, népművelő. Sajnos ezek voltak az utolsó, televíziós interjúban hallható szavai is. Géczy Gábor január 11-én hajnalban örökre lehunyta a szemét, hatalmas űrt hagyva maga után.

Elsősorban azoknak a lelkében maradt most mérhetetlen fájdalom, hatalmas kérdőjel, akik holisztikusan szemlélve a teremtett világot, igyekeztek organikus életet élni, és sokat tanulhattak az egyetemes rendet mindenkinél jobban ismerő és értő Géczy Gábortól.

Tudományos karrier ígérete

Azok számára, akik nem ismerték, röviden bemutatjuk, ki volt ő, honnan indult és hová érkezett, időtlennek számító bölcsessége, intelmei így talán hozzájuk is eljutnak a későbbiekben. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengerben született 1963. február 6-án, nekünk, itt élőknek már ezért is fontos megemlékeznünk róla. Középiskolai tanulmányait az Eötvös József Gimnáziumban végezte, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika–fizika szakán szerzett diplomát 1989-ben.

Tehetsége, széles körű tájékozottsága már az egyetemi évek alatt megmutatkozott, az iskola után el sem engedték a debreceni Atommagkutató Intézet Radon Csoportjából. Geofizikai radioaktivitás-vizsgálatokat folytatott, kutatási eredményeit rangos hazai és külföldi folyóiratokban tette közzé, megállapításaira még ma is gyakran hivatkoznak. Akadémiai doktori ösztöndíjának köszönhetően az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajz Tanszékére került, ahol többek közt a természetben előforduló alakzatokat (fraktálokat) vizsgálta. Külsősként évtizedekig tanított is az egyetemen.

Fényes tudományos karriert, az anyagi biztonságot hagyta ott 1997-ben, amikor barátaival létrehozta a ­MAG-ot (Mintaként Alkalmazott Gondviselés), ahogy később ellenlábasai lesajnálóan mondták: holmi „vajákosságért, természetgyógyász ügyeskedésért”. A Pest megyei Gomba külterületén megvásárolt egy közel 50 hektáros területet, ebből nőtt ki Magfalva.

Tiltakozás volt ez a fogyasztói társadalom ellen, amiről már akkor látta, hogy a pusztulásba vezet. Önellátó, hagyományos parasztgazdálkodást végző mintaközösséget álmodott oda, családokat letelepítve, akik úgy tudnak visszahelyezkedni organikus módon a természetbe – függetlenné válva a nagy ellátórendszerektől –, hogy létfenntartásuk sincs veszélyben.

A rend vigyáz ránk

A magas civilizációkat is hosszú éveken át tanulmányozta, megfigyeléseit, tanulmányútjainak tapasztalatait elő­adások formájában adva közre egyre népesebb rajongótáborában vagy a hozzá minden hónap első szombatján ellátogató közönsége körében. Az utolsó szeptemberi nyílt napon már több mint 500 vendég hallgatta bölcs gondolatait. Magfalvával bebizonyította, hogy képes kivirulni az élet a szinte terméketlen homokon.

Nyíregyházára is többször ellátogatott. E sorok írója 2017 elején készíthetett interjút vele. – Ha sikerülne Magfalva mintaprojektje, pillanatok alatt szétfutna a módszer mindenfelé, és ismét lennének falvak, amiket a szeretet és az együttműködés tartana össze. Amíg ez nem sikerül, a most divatos versenynek csak vesztesei vannak – mutatott rá akkor is harca lényegére.

Az utolsó tévés interjújában Wass Albertet idézve erősítette a lelkeket – „a világ fölött őrködik a Rend...” –, minden szavával a boldogtalanság és a betegség ránk törő káoszától óvott. – A világ természetes áramlását annak félelme állította le, hogy valamiből nincs elég, de ez így nem igaz. Ne feledjük, a félelem mindent kikapcsol, ellenben a szeretet mindent bekapcsol, ami isteni – figyelmeztetett. De nem volt vak, jól látta, hogy az isteni rend megsérült, és mivel nem adunk eleget, gyakran jó szót sem, az éltető energiáink lefékeződtek.

A nagy szíve gyöngült meg

Csak idő kérdése volt, mikor kerül összetűzésbe az értetlen külvilággal, a bürokráciával, a hivatalokkal. A maga teremtette rendből is kilépett, amikor egy társadalmi ellenállásba csúszó dusnoki család védelmére kelt, látva, hogy a szülőktől el akarják venni gyermeküket. Megfenyegették, nyomoztak utána, zaklatták, ami aláásta egészségét: szívinfarktust kapott. Felépülve számvetést tett, megértette, hogy nem éghet olyan magas hőfokon, mint eddig, segítő kezet nyújtva minden elveszett léleknek.

– Egy kicsit vissza szeretnék húzódni, mert sok volt ez a nyár – mondta az őt faggató riporternek. – Ami most jön, nehéz lesz túlélni, ha nem ­tudjuk magunkat feltölteni a kapcsolatok és a szeretet révén – figyelmeztetett. Kéz­fogással és öleléssel búcsúzott a stú­dióból, ahogy eddig soha, mint aki jól tudja, megfáradt benne a fény. Végtelenül okos különc volt, olyan ember, ­akinek messzire mutató igazságait majd csak később fogjuk a maguk teljességében megérteni. Legyen neki könnyű a föld!

MJ

Ezek is érdekelhetik