Ezerszer is igen! Örök érték a házasság

– Az ember boldogságához mérhetetlenül sokat ad hozzá, ha kiegyensúlyozott házasságban él. Egyes tanulmányok szerint az egészségben eltöltött éveinket meghosszabbítja a házasság. Nem beszélve arról, hogy ha az élet bármely más területén elakadunk, például a karrierépítésben, vagy felütheti a fejét egy nem várt betegség, de ha a házastársi kapcsolatunk rendben van, a közérzetünkről alkotott összképünk nem sérül. Ellenben hiába szárnyal valakinek a szakmai pályafutása, gyarapodik a vagyona – és persze sok más területen élhet meg sikereket –, ha a házassága romokban hever, illetve nincs stabil, érzelmi kötelékkel átfont párkapcsolata, hatalmas űrt érez az életében, folyamatos hiányérzet feszíti szét a lelkét.

– Egy élhető házasságban sokkal jobb az ember általános közérzete, a kedélyállapota, mint magányosan, hiszen társas lények vagyunk, az elégedettségérzésünkhöz hozzátartozik, hogy szeretnek minket, és mi is szerethetünk…– mondta dr. Papp Tibor görögkatolikus pap, a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke, akivel a házasság hete alkalmából beszélgettünk.

Vajon, hány fiatalt is adott össze az atya papi hivatása alatt? Lényegtelen kérdés, ugyanis sokukat már a frigy előtt ismeri és felkészíti a „nagybetűs életre”. Természetesen nem a házassági felkészítésen hallanak először a jegyesek arról, mivel jár a felelősségteljes döntés, merthogy a gyerekek egészen kicsi kortól kezdve építik be a különböző információkat, véleményeket, társadalmi nézeteket a házasságról alkotott világképükbe, elsősorban az anyai és az apai mintákat követve. A mai fiatal generációknál megfigyelhető, hogy egyre nehezebben és egyre később köteleződnek el.

Azonos világkép

– A házassággal kapcsolatban mindenki azt hiszi, hogy csak úgy magától működni fog, aztán azzal szembesülnek az ifjú házastársak, hogy ezt bizony tanulni kell, csakúgy, mint minden mást. A szilárd erkölcsi alapokra épített kapcsolatban fontos a bizalom, az őszinte kommunikáció, és ha ezek nincsenek meg, sajnos válással ér végét a közös út. Sajnálatos módon a számok egyáltalán nem biztatóak, a megkötött házasságok több mint fele végződik válással, és a rossz átlaghoz meg kell említeni azokat is, akik bár benne élnek, elégedetlenek a házasságukkal. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy túlzottan harsogó ez a szám, s a média rá is tesz egy nagy lapáttal a negatív példákra, emiatt romlik a házasságról alkotott közfelfogás is. Időről időre meg kell csillantani az érem másik oldalát is ahhoz, hogy teljes képet lássunk, és a hosszú évtizedeket felölelő boldog házasságokat példaként érdemes megmutatni a fiataloknak – hangsúlyozta az atya, hogy legalább ilyenkor, a házasság hetén állítsuk reflektorfénybe a derűs családokat.

– Papi hivatásom elején a kisvárdai Szent László Gimnáziumban, majd a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumban voltam hitoktató, évente 6-7 lelkigyakorlatot tartottam, háromnapos kurzusokban vonultunk el fiatalokkal az ország minden táján. Leginkább arról beszéltem nekik, hogyan alakítsák életüket a nagy döntések előtt, hogy a házasság két ember szent szövetsége Isten akaratából. Emlékszem, sokszor megkérdezték, milyen értékek erősítik a férfit és a nőt egy házasságban, milyen társat keressenek. Azt mondtam, tegyék fel ezt az egyszerű kérdést: „Mi a legfontosabb az életemben?” Mert a legfontosabb kérdésekben hasonlóan kell majd gondolkodniuk, legyen közös a világnézetük. Aki egyfajta lelki többlettel, hitben él, nem fog közös nevezőre jutni egy materialista emberrel. A hűség, a gyereknevelés, a szüleink gondozása – húsba vágó kérdések. Például, ha az egyik házastárs hallani sem akar a megöregedett anyós vagy após gondozásáról, a másik őrlődni fog ezen. Vagy ha az egyikük szeretne gyereket, és vállalná az ezzel járó kötöttségeket, de a másikuk nem, akkor biztosan nem lesz hosszú életű a kapcsolatuk, ugyanis az egymástól távol eső attitűdök ízekre szedhetik a házasságot. Az alapértékekben egyeznem kell a másikkal – emelte ki Tibor atya. Hozzátette: – A házasság olyan szövetség, melyben együtt olyanokká válunk, amilyenekké egyedül nem lehettünk volna.

A család mint védőháló

– A rendszerváltás után az első országos szervezésű görögkatolikus táborban ismerkedtünk meg Tiborral, mély érzelmi kapocs alakult ki köztünk. Diákszerelem volt. Idővel a családjaink nagyon közel kerültek egymáshoz, és mai napig óriási erőt ad szeretetük. Úgy gondolom, hogy az egymásra odafigyelő tágabb család – az após, az anyós, a testvérek – a házastársak köré védőhálót szőnek. Sajnos, ez a védőszövet sok-sok családból hiányzik, s magukra maradnak a párok a problémáikkal – vette át a szót Petrasevits Anasztázia, Tibor atya felesége. Amikor azt kérdeztem tőle, miben tér el egy papfeleség élete az átlagos asszonyokétól, elmondta: a Petrasevits ágon 300 évre visszamenőleg görögkatolikus papok voltak a felmenői, így gyerekkorától kezdve jól ismerte a papcsaládok egyházi és társadalmi szerepvállalásával járó teendőket, a sűrű szolgálati áthelyezéseket, amikkel a papi munka jár. Mint megtudtuk ők is hétszer költöztek ez idáig, jelenleg Nyíregyházán élnek.

– Pici zempléni falvakban nőttem fel, szerető családban, a szüleim voltak a példaképeim, ma is merítek erőt belőlük. Huszonegy éve vagyunk házasok Tiborral, 30 éve ismerjük egymást. Három gyereket nevelünk, a legnagyobb egyetemista, a másik kettő középiskolás. Előfordulnak viták köztünk is, nem vagyunk kivételek, és számos megpróbáltatáson keresztülmentünk mi is. Isten kegyelméből túljutottunk a gondokon, és segítjük egymást. Nem magától válik tökéletessé a házasság – a hit és a bizalom fontos építőkövei életünknek, és mindkettőnknek fontos, hogy saját hivatásunkban is fejlődjünk – fűzte hozzá a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola igazgatója. – A hitünk szerint ki kell aknáznunk tudásunkat, képességeinket, s szívvel-lélekkel a közösség javára fordítanunk – jegyezte meg Tibor atya.

A házaspár sokat beszélget egymással, a napi történéseken túl arról is, hogy vannak, hogy érzik magukat a bőrükben, hogyan haladnak közös dolgaik. Törődnek egymással, s ez az odafigyelés a hajtó­ereje házasságuknak. Miközben magukra is szánnak időt, hiszen egy párkapcsolatban nem aludhat ki a „kezdeti tűz”. Ahol pedig három gyerek aranyozza be a mindennapokat, ott soha nem unatkoznak. – A gyerekekkel szintén sokat beszélgetünk, sőt hogy már így megnőttek, szívesen lepnek meg minket egy finom vacsorával is. A fiam a fő­ételek szakértője, a lányom a desszerteké, a kicsire marad a terítés és a mosogatás. Ez a fajta figyelmesség a gyerekektől különleges élmény... – mondta mosolyogva ­Anasztázia.

Nem kérdezte: miért?

– Hat és fél évvel ezelőtt Tibi hasát keresztülvágta a láncfűrész, a nyírpazonyi templom udvarát rakták rendbe a hívekkel, ott történt a baleset. Nyolc öltéssel varrták össze a gyomrát, az orvosok szerint mások kevesebbe is belehaltak volna.

– A Jóisten mentette meg! Csodálom benne, hogy a megszámlálhatatlan megpróbáltatás során soha nem keresett a miértekre választ, hanem hittel fordult az Isten felé. Csodálom a férjem akaraterejét, kitartását – idézte fel a feleség.

KO