Csak egyszer lehet rosszul dönteni

Mi kell egy átgondolt döntéshez? Leginkább elegendő hiteles adat, és az azok alapján végzett szakszerű elemzés. Nos, manapság információ van bőven, sokszor több is, mint kellene. Van internet, vannak roppant okos megmondóemberek, és vannak ideológiák mentén szerveződő véleménycsoportok is. Talán éppen ezért egyre kaotikusabb a világunk. Mára a millió egymásnak ellentmondó információ miatt elveszítettük a hozzáértőkbe vetett bizalmunkat, nem fogadjuk el a legnevesebb szakértők véleményét sem. Hajdanán, ha nyelvtani kérdésünk volt, megválaszolta Lőrincze Lajos, majd később Grétsy László, ha orvosi talányon gondolkodtunk, Czeizel Endre vagy Buga doktor segített. Jogi kérdéseinket dr. Erőss Pálnak tettük fel, a kertet Bálint gazda tanácsai alapján tartottuk rendben, a családi tűzhely melegére Ranschburg Jenő segítségével vigyáztunk. Még a fiataloknak is volt orvosuk, az Ifjúsági Magazin hasábjain oly sziporkázóan válaszoló dr. Veres Pál személyében. Így volt kerek a világ, élhető az életünk, szép a kertünk, boldog a családunk és egészséges a felnőtté válásunk. Mindez a múlté.

Be kell fejezni az okoskodást

Ma a legtöbb kérdésben szekértáborokat építünk, életre-halálra harcolunk és minden fontosabb, mint a szaktudás. Csak a másik oldal túlharsogása a cél, és bele sem gondolunk a következményekbe. Mert bizony vannak olyan kérdések, ahol mindenkinek félre kell tennie a pártállása diktálta kötelező véleményt, ahol a hozzá nem értőknek háttérbe kell vonulniuk, ahol felelősen kell nyilatkozniuk, és az embereket valós információkkal segíteniük. Nincs ez másképp a Covid–19 oltásokkal kapcsolatban sem. Be kell fejezni az önös érdekekből adódó „szaktanácsadást”, a dacból táplálkozó ellenállást, az okoskodást. Aki nem ért hozzá, ne ossza az észt, ne játsszon mások életével.

A tény az tény. Aki elkapja a fertőzést, egy kártyás hasonlattal élve, 19-re húz lapot.

Nincs értelme kockáztatni. Félreértés ne essék, a szilárd meggyőződésű oltáselleneseket nem kívánom megingatni tévhitükben, tegyenek belátásuk szerint. A bizonytalanokhoz szeretnék szólni. Leginkább azért, mert biztató, hogy emelkedést mutat az oltásra jelentkezők száma. Ha csak egyetlen életet is megment ez az írás, gondolom egyetértünk, hogy megéri.

Mindenüket odaadnák

Én nem tartottam a fertőzéstől, tettem a dolgom. Biztos voltam benne, hogy nem lehet baj, addig is dolgoznom kell, amíg elérhető lesz az oltás. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor a nem szűnő láz miatt „beugrottam” a Covid ambulanciára, és a tervezett villámlátogatásból egyhetes bentlakás lett. Én túléltem, de számos beteg az osztályon nem volt ilyen szerencsés. Mit meg nem adott volna minden ott fekvő, ha elérhető lett volna bármi, ami az életüket megmenti. Biztos gyógymód a mai napig nem létezik, de védőoltás már igen. Kérem, azokra hallgassanak, akik tudják, mit beszélnek. Azokra, akik naponta kezelik a kétségbeesett beteg embereket, kísérik őket a nagy ismeretlenbe, amikor már mást nem tudnak tenni. Ott voltam, biztosan tudom, hogy egyetlen olyan beteg sincs azokon az osztályokon, aki ne bánná, hogy nem vette fel az oltást, és aki ne adná oda mindenét, csakhogy túlélje a betegséget. Egyetlen egy sem! A napokban egy TikTok híresség közel sem egyedi esete rázta meg a követőit. Nem volt oltásellenes, csak elveszett az ellentmondásos információk özönében, nem tudott dönteni. Egyik héten akart oltást, a másikon már nem, attól függően, milyen tartalmakat olvasott az interneten. Mire pedig időpontot kért a védőoltásra, már késő volt. Még az oltás előtt elkapta a betegséget.

Kórházi ágyáról minden erejét bevetve könyörögve kérte követőit, hogy oltassák be magukat. Megmutatta végtelenül gyenge állapotát, reszkető hangját, folyamatos légszomját, a légzését segítő gépek sokaságát, és azt a zárt világot, ahol a látogatási tilalom miatt mindenkinek egyedül kell küzdenie. Nem érdekből tette mindezt, hanem segíteni akarásból. Segíteni akart másoknak jól dönteni. Mindvégig bízott a gyógyulásában, míg pár nappal ezelőttől már nem jött tőle több üzenet. Legyőzte a betegség, alig 31 éves volt... Utolsó üzenetét szeretném továbbadni, mert sokaknak segíthet: „Ha valakiben csak egy pillanatra is felmerül, hogy talán mégis jó lenne az az oltás, ne habozzon, menjen és azonnal adassa be magának.”

Felelőtlen botorság

A Covid fertőzést elkapni nem érdem, nem hőstett, hanem felelőtlen botorság, kiváltképp a védőoltások megjelenése óta. A vírus mutálódásávál a halálozás valószínűsége egyre magasabb, nincs már biztos védettséget adó életkor vagy egészségi állapot, nincs garantált gyógyulás senkinek.

Ez egy háború, aminek még a túlélői között is van életre szóló károsodás, elhúzódó, hónapokig tartó maradvány- tünet, 30 százalék feletti szövődményarány. A háborúk igazi pusztítását a csatamezőkön lehet meglátni, míg a Covid–19 borzalmát az intenzív osztályokon. Hiba lenne most éppen azokra nem hallgatni, akik a frontvonalban harcolnak, mert ebben a kérdésben csak egyszer lehet rosszul dönteni. Tudják, Késő bánat... Poór Péter dalának további sorai furakszanak elmémbe:

„Minden olyan fura, felemás. / Hol a szín, tavasz íz, mesés ragyogás. / Úgy kellene már, a jókedv, / Egy kis nevetés, mert az élet szép, / S nem temetés!