Iskolai zaklatás – vajon ki lesz a következő céltábla?

– Hagyd, majd én megoldom – mondja a kamasz, ha zaklatják. Ne hagyjuk!

Kanalas Ottilia

pensive boy in yellow hoodie and laughing classmates bullying him

Forrás: illusztráció/shutterstock

Fotó: Shutterstock

Egy hete, hogy a vajai T. Gábor megrázó halálától hangos a közbeszéd. Nincs az országnak olyan szeglete, ahol ne gondolkodtak volna el azon, vajon meg lehetett volna-e menteni a mindössze 16 éves fiú életét. Hogyan lehetett volna segíteni neki?

A történet ismert: a vajai fiú eltűnt, nem ment iskolába, szülei keresték... másnap nevelőapja holtan talált rá. Az édesanya szerint fiát az osztálytársai kiközösítették és hosszú ideje zaklatták, amit nem bírt elviselni.

– A tragédia bárhol megtörténhetett volna, ahol egy visszahúzódó, érzékeny lélek nem bírja feldolgozni a mindennapos szekálást, a sok-sok megaláztatást – mondják a pszichológusok, akik már egy jó ideje a társadalom fókuszában tartják az iskolai erőszakot, nem véletlenül, ugyanis a jelenség egyre gyakoribb a gyerekek körében.

A vajai fiú történetének hátterét egyelőre senki nem ismeri pontosan.

Oláh Gabriella klinikai gyermek szakpszichológus, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Nyíregyházi Tagintézményének munkatársa ettől a konkrét esettől elvonatkoztatva beszélt lapunknak az iskolai zaklatásról.

Bárkiből lehet áldozat

Hogy megértsük, miről van szó, arra kértük, definiálja a fogalmat, mi számít iskolai zaklatásnak. A gyerekek egy-egy beszólást viccelődésnek titulálnak, sokszor nem érzik a kiejtett szó súlyát.

– A zaklatás kortárscsoportokban vagy közösségekben megjelenő olyan cselekmény, ami tudatos, a zaklató fájdalmat akar vele okozni, fellelhető benne a bántó szándék. Megfigyelhető, hogy az áldozatnak nincs módjában megvédenie magát, az áldozat és a zaklató kapcsolatában jellemző a hatalmi egyensúlytalanság. Az időtényező is számít, hiszen ha időről időre ismétlődik, hosszabb ideig fennáll a verbális bántalmazás: azt már zaklatásnak hívjuk – mondta el a szakember, majd hozzátette az angol kifejezést is, a bullyingot, ami megfélemlítést jelent. Elmondta, sajnos bármilyen iskolatípusban – már az általános iskola alsó tagozatán is–, megjelenik a verbális bántalmazás, a zaklatásnak pedig súlyos lenyomatai maradnak a digitális térben is.

Kríziskezelés, megelőzés

– Sok szülőben felmerül az aggodalom a tragédia kapcsán, vajon hogyan dolgoznak fel egy ilyen traumát a fiatalok, a pedagógusok? A Pedagógiai Szakszolgálat Nyíregyházi Tagintézményének pszichológusai körében már évek óta működik egy kríziskezelésre fókuszáló stáb, melynek tagjai hasonló válsághelyzetekben az iskolák segítségére sietnek. Csoportos vagy egyéni beszélgetésekkel krízisintervenciós munkát végeznek, amelynek célja a történtek feldolgozásának segítése, az esetleges mentális problémák kialakulásának megelőzése – fűzte hozzá Oláh Gabriella.

– A leggyakoribb, amikor nevetségessé teszik társaikat, megjegyzéseket tesznek a másik külsejére, fiatalosan szólva: cikizik egymást. A többiek a gúnyos megjegyzéseken nevetnek. Például az utóbbi időben egyre több az anorexiával küzdő lány, a betegség a külsőre, esetleges túlsúlyra tett negatív megjegyzés miatt alakul ki, és a probléma, hogy életveszélyes állapotokat idézhet elő. Nem ritka a csoportos kirekesztés, a kibeszélés, a sértegetés, és esetenként a fizikai erőszak is megjelenik a diákok között – sorolta a szakpszichológus a zaklatás formáinak hosszú lajstromát. Majd egy statisztikával alá is támasztotta, mennyire fontos erről társadalmi szinten is beszélni, ugyanis a 13-15 éves kamaszok felének volt már része iskolai erőszakban. Az egyik legnagyobb probléma, hogy – felmérések szerint – a tanárok kevésbé észlelik a bántalmazásokat, mint a kortársközösség, de ez azzal magyarázható, hogy nem a tanórákon, hanem többnyire a szünetekben vagy iskolán kívül történik a konfliktus – jegyezte meg a szakpszichológus.

Megtudtuk azt is, bárkiből lehet áldozat, az „amolyan magányos”, illetve a csoport perifériájára szorult gyerekekre leselkedik ez a veszély, a visszahúzódó, csendes személyiségűekre inkább, mint azokra, akik határozottan és hatékonyan tudják képviselni érdekeiket.

Nagyon fontos a nyílt kommunikáció, mert enélkül a zaklatás nem derül ki időben, a szülők beszélgessenek gyerekeikkel!

Öröm, ha másokon uralkodnak

– Azt gondolnánk, hogy ezzel szemben a zaklatók minden esetben agresszívek és durvák, vagy erőszakosak, de a legtöbbjük egy másik közegben (például a családban) elszenvedett sérelmeit vetíti ki a náluk gyengébbekre, pszichológiai értelemben ők maguk is áldozatok, akik a belső bizonytalanságukat, alacsony önbecsülésüket próbálják kompenzálni másokon. A zaklatók családjában megfigyelhető, hogy a szülők kevés időt fordítanak a gyereknevelésre vagy érzelmileg elhanyagolják gyereküket, esetleg következetlenek is. Megjegyzem, teljesen rendezett családi közegből is kerülhet ki bántalmazó diák. Egy közös ismertetőjegyük van: öröm, ha másokon uralkodhatnak – emelte ki a lényeges vonást Oláh Gabriella.

Egy közösség sokféle személyiségtípusból áll, hol vannak az empatikusok, mit tesznek, ha bántalmazás szemtanúi? Egyáltalán a mai fiatalság körében erény az együttérzés? A teljes képhez hozzátartozik, hogy az iskolai zaklatások részesei az úgynevezett szemlélők is, ugyanúgy, mint az áldozat és a zaklatója. Ők, akik beavatkozhatnának az eseményekbe, azonban az esetek többségében nem tesznek semmit. Miért?

Új iskolában, új lappal indul?

– Vannak, akik úgy gondolják: „nem szólok bele, mert nem az én dolgom”, vagy azért marad ki az egész konfliktusból, mert nem akarja, hogy ő legyen a következő céltábla. A zaklatónak lehetnek passzív támogatói is, akik nem szólnak be, nem bántják a másikat nyíltan, de egyetértenek a zaklatóval. Sajnos, mindig akadnak olyanok is, akik csatlósnak állnak, és bekapcsolódnak a szekálásába, míg a közösség egy másik rétege inkább hárít, s azt mondja: „miért pont én avatkozzam be?”

– Mi pszichológusok, mivel a zaklató és az áldozat személyiségtípusának formálása komplikált és nem megy egyik napról a másikra, ezért a szemlélőkkel kezdünk el foglalkozni, ha egy osztállyal dolgozunk. A célunk, hogy a szemlélő a bántalmazott oldalán merjen megszólalni, álljon ki mellette vagy legalább tegyen jelzést, hogy a bullying kiderüljön. A szülők felé az első figyelmeztető jel éppen az, ha a kamasz nem akar semmit mondani a suliról otthon. A diákok gyakran szégyellik azt, ami velük történik, magukat hibáztatják, nem szívesen beszélnek a sérelmeikről. Észre kell venni, ha megváltozik a viselkedésük. A kedvtelenség, a szorongás figyelmeztető jel. A depresszióig, a falcolásig, az öngyilkossági kísérletig már a tartósan fennálló, súlyos lelki gondok vezetik el az áldozatot, s ha nem tárja fel a problémáit, nem érzi a támogatást, bekövetkezhet a tragédia. Ugyanis a félelem, a zaklatás mentális betegségeket idézhet elő. El kell mondjuk azt is, az iskolaváltás sem mindig garancia arra, hogy egy másik közegben nem „nézik majd ki”, nem csúfolják majd a gyereket, de a csoportdinamika törvénye szerint nincs két egyforma közösség, s akik amellett döntenek, hogy iskolát váltanak, megadják az esélyt arra, hogy egy új közegben, új lappal induljon a gyerekük.