Nem elég a digitális térben létezni!

Tavaly jelent meg Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató az okoseszközök tudatos használatáról szóló, Fejleszt vagy rombol című könyve. A kötet számos kutatási eredményt közöl, és hasznos útmutatást ad a szülőknek, akik sokszor tanácstalanul állnak a gyermekeik okostelefon- vagy internethasználatával kapcsolatos problémák előtt.

Számos kutatás bizonyította már, mennyire ártalmas, ha túl korán kezdik az okoseszközök használatát a gyerekek és az egészségesnél több időt töltenek a képernyő bűvöletében. A szakember lapunknak elmondta, az idegrendszer fejlődésére van a legnagyobb hatással az eszközhasználat.

Transzban van az agyuk

– A háromévesnél fiatalabb gyerekeknél kifejezetten romboló hatása lehet az okos­eszközöknek, hiszen a nagy mennyiségű információ a kialakulatlan idegrendszert nagyon megviseli. Rendkívül intenzív ebben a korban az idegrendszer fejlődése, az idegi kapcsolatok száma három év alatt megháromszorozódik – tudtuk meg Uzsalyné Pécsi Ritától, aki hozzátette: a szülők gyakran azt hiszik, az okostelefon és társaik használata kifejezetten hasznos és fejlesztő hatású, ugyanis azt látják, gyermekük a „pötyögés” közben nagyon koncentrál.

– Ez azonban egyáltalán nem így van, mert a gyerek nem koncentrál, hanem transzban van az agya. Az eszközök fejlődése nagyon gyors, de hatásuk vizsgálatát már több mint 20 éve megkezdték a szakemberek, és 2000-ben az amerikai pszichiátriai társaság azt fogalmazta meg, hogy egyáltalán ne adjunk hároméves kor előtt ilyen eszközöket a gyerekek kezébe, mert visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodásokat okoznak. Bár akkor még nem voltak okostelefonok, de egyéb képernyővel ellátott berendezések igen, amiket ugyanúgy digitális gyerekfelügyelőként használtak a szülők – ismertette a kutatások eredményeit a neveléskutató, akit a túlzott okoseszköz-használat hosszú távú következményeiről is kérdeztünk.

Nem épül ki az út

Elmondta, a kétdimenziós információfelvétel csak a szemre redukálja az érzékelést, holott a gyerekek minden megértési funkciója és folyamata a mozgással van összefüggésben.

– Éppen ezért hároméves korig nem szabad a gyerekeknek ilyen eszközt adni. Később, óvodáskorban is visszafogják e berendezések a kicsik fejlődését. Sok szülő azt gondolja, segíti a beszédfejlődést, ha az interneten mesét és egyéb tartalmakat néz a kisgyerek, de már kimutatott tény, hogy ennek pont az ellenkezője igaz. A beszéd fejlődése az élőbeszéden keresztül, a másik fél utánzásával történik. A pici gyerekek még a szüleik hangszínét is lemásolják, de mindez csak személyesen működik, digitálisan nem. A gyerekek idegpályáinak azon kapcsolatai alakulnak ki 3–6 éves korban, amelyek később az olvasáshoz, számoláshoz, problémamegoldáshoz kellenek. A felfedezéses tanuláshoz minden érzékszerv tapasztalatai és rengeteg mozgás kell. A nagymozgások közvetlen kapcsolatban vannak azzal, hogy a gyerek olvasása jó lesz-e, ahogy az egyensúlyérzék fejlődése később meghatározza, milyen lesz a gyermek logikus gondolkodása. Ha nincs kiépítve az út, amelyen egyre összetettebb feladatokat oldhat meg, akkor később tanulási zavarai lesznek – hívta föl a figyelmet a neveléskutató, majd kiemelte: ennyi tanulási zavarral szenvedő gyermek sosem volt, mint manapság, de ennyi mozgáshiányos sem.

Uzsalyné Pécsi Rita arra is rávilágított, hogy a tapasztalatszerzés szociális téren is nagyon fontos, s ezt szintén nem sajátíthatják el a gyerekek digitálisan.

– A virtuális világ arra tanít meg, hogy elég egyet kattintani, és eltűnik a probléma, de a valóságban ez nem így van, így a jövőben indulatkezelési problémák is lehetnek. A fejlesztők rájöttek, hogy az eszközeik dopamint szabadítanak fel, amit kihasználnak, többek között a boldogsághormon, az okoseszközök használatával járó sikerélmény okoz függőséget. Ez az életben is tetten érhető, hiszen a pedagógusok is így dolgoznak, de minden egyes lájk, vagy lövés a játékban a természetesnél nagyobb dopaminmennyiséget szabadít fel, és a gép elé szegezi a gyereket. Persze, nem ördögtől való dolog a technológia, csupán meg kell tanulni tudatosan használni. Ha a gyerek megérti, hogy naponta csak egy mesét nézhet meg, vagy adott idő után ki kell kapcsolnia a számítógépet, akkor elkerülhetők a gondok, de mindez némi küzdelemmel jár. A szülőknek tudniuk kell, hogy egy függőséget okozó „szerrel” játszanak, nem csak egy technikával. Az iskoláskorban is nagy hangsúlyt kapnak a valóságos tapasztalatok, ezért ott is nagyon fontos, hogy mértéket tartsunk. Ugyanakkor nem elég elvenni a gyerektől, adni is kell, méghozzá sikerélményt, de a valóságban! A természet, a művészet és a játék rengeteg lehetőséget kínál minderre, ahogy a beszélgetések és a valós kapcsolatok is – tanácsolta a szakember.