Feszültséggel a szívekben köszöntött be a forradalmi ősz

– Amikor ’56 eseményeiről beszélünk, akkor nemcsak emlékezünk, emlékeztetünk is. Mindez nagyon fontos, és úgy kell tennünk, hogy nyomot hagyjon a fiatalokban, akik nem élhették meg ezeket az eseményeket, de fontos, hogy továbbadhassák a hősök és borzalmak emlékét a következő generációknak – hangsúlyozta Baracsi Endre, a megyei közgyűlés alelnöke az 1956 megyei örökségéről szóló tudományos szimpóziumon, a megyeházán.

Felidézték az eseményeket

A rendezvényen Reszler Gábor történész, a Nyíregyházi Egyetem nyugalmazott főiskolai tanára előadásában a jelenlévők betekintést nyerhettek megyénk ötvenes évekbeli mindennapjaiba. Holmár Zoltán helytörténész a nyíregyházi forradalomról, Néző István a kisvárdai forradalom „tüzéről”, míg Gottfried Barna a kocsordi eseményekről mutatta be kutatásai legfrissebb eredményeit.

Reszler Gábor kifejtette, hogyan hatottak a különféle társadalmi változások, a tervgazdálkodás, a tanácsrendszer bevezetése a megyei lakosok életére, s mindez hogyan kövezte ki az utat az 1956-os forradalom és szabadságharc felé.

– Az akkori életre leginkább a megrekedés volt jellemző, megmaradt az agrár jelleg, és csupán kis létszámú ipari vállalkozások működtek a megyében. A 100-nál több embert foglalkoztató üzemekből csak hat volt ekkortájt Szabolcs-Szatmárban. A tervgazdálkodás elindulása sem hozott sok eredményt a megyében, mindössze két nagyobb beruházás köthető hozzá: a nyíregyházi dohányfermentáló, illetve a tiszalöki vízmű – tudatta dr. Reszler Gábor.

Hozzátette: az iparosokat próbálták a kisipari termelőszövetkezetekbe terelni, emiatt sokaknak elment a kedve a kisipartól, és sok szolgáltatás elérhetetlenné vált a szakemberhiány miatt.

Szertefoszló remények

– Nagyon jelentős volt a forradalom előtti években az elvándorlás, mintegy 50 ezren hagyták el megyénket 1949 és 1960 között, ők az ország más pontjaira mentek a könnyebb boldogulás reményében. A Rákosi-rendszerben megváltozott a társadalmi modell: az uralkodónak hazudott munkás osztály mellett a dolgozó parasztságot emelték ki, az értelmiséget hiába is keresnénk a korabeli plakátokon. A közgondolkodást is átformálták, új értékrendet helyeztek előtérbe. A vallásos gondolkodás helyett az ateizmust preferálták.

– Az ünnepek is átrendeződtek, augusztus 20-a az alkotmány és az új kenyér ünnepe lett, államalapítónkat pedig inkább I. István néven emlegették, következetesen elhagyva a szent jelzőt. A lakosságra nehezedő egyre nagyobb terhek, mint amilyen a beszolgáltatás, a háború utáni demokratikus átalakítás reményeinek szertefoszlása, a csalódottság és az elkeseredettség vezetett oda, hogy az emberek 1956-ban az utcákra vonultak – zárta gondolatait Reszler Gábor.