Segítenek a hallgatóknak leküzdeni az akadályokat

– A Nyíregyházi Egyetemen a Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ kiemelt missziója hallgatóink lelki egészségének támogatása, mentális állóképességük megőrzésének elősegítése, hátrányaik kompenzálása, az esélyegyenlőség biztosítása. Tanulmányi ügyekben, karriertervezési kérdésekben is támogatjuk őket, hogy minél tartalmasabban éljék meg az egyetemi lét szellemi, s környezeti atmoszféráját – fogalmazott Körei László központvezető, egyetemi oktató.

– A speciális szükségletű hallgatóink aránya évről évre nő. A régióban betöltött szerepünk miatt is nyitottak vagyunk arra, hogy esélyt, lehetőségeket, szociális és szellemi kapcsolódást biztosítsunk igen eltérő hátterű hallgatóinknak is. Jelenleg is tanulnak egyetemünkön autizmus spektrumzavarral élő, hallás-, látás-, mozgássérült, s egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő hallgatók. A munkatársaink és segítőink jegyzetkészítésben, fénymásolásban, személyi kíséretben, hivatalos vagy ösztöndíjjal kapcsolatos ügyek intézésében, és minden, a tanulmányi előmenetelüket támogató konkrét ügyben gyakorlatiasan, nagyfokú empátiával kezelik az igényeiket.

– A személyi segítők, önkéntes kortárs segítők és külső szolgáltatók emberi és szakmai összefogása révén hatékony ez a támogatás, az pedig külön öröm a számunkra, hogy fogyatékkal élő hallgatóink mind az állami, mind a versenyszférában is tudtak érvényesülni, többen pedig levelező képzésre is visszajönnek, mert kötődnek hozzánk és mert színvonalasnak érzik a gondoskodó Nyíregyházi Egyetemet – tette hozzá a központvezető.

Támogató közeg veszi körül  

Koncsol Krisztián előbb felsőoktatási szakképzést szerzett a Nyíregyházi Egyetemen, később szociálpedagógiából diplomázott, jövőre pedig a közösségszervezési tanulmányait fejezi be. Mentálhigiéniából mesterképzésre készül, doktori címet is szerezne, közben pedig tudományos kutatómunkát végez, s publikál. Megsüvegelendő teljesítmény, különösen úgy, ha hozzátesszük: Krisztián nem lát. A születésétől rossz volt a látása, 2004-ben azonban mindkét szemefényét elvesztette. Mint mondja, három év kellett ahhoz, hogy elfogadja az állapotát, de akkor eldöntötte: belekezd valamibe, ami hasznos. Azt vallja, hogy ha elveszítünk valamit, egy másik úton vissza kell szerezni – számára a másik utat a tanulás jelenti.

– Ahhoz, hogy a fogyatékkal élők tovább tudjanak lépni, ismerniük kell a határaikat, és szerintem fontos, hogy csak olyan tevékenységbe kezdjenek bele, ami a képességeiknek megfelel, hiszen így nem érhetik őket újabb kudarcok. Én azért próbálok meg szerteágazó tudásra szert tenni, hogy nagyobb eséllyel találjak állást a munkaerőpiacon, ami nem könnyű, hiszen a munkaadók egy része nem feltételezi, hogy a fogyatékkal élők képesek megfelelni a követelményeknek – mondja Krisztián, aki sokat köszönhet az egyetem oktatóinak, hallgatóinak, illetve a Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ munkatársainak, hiszen mindig van valaki, segít neki.

– Az előadásokon diktafont használok, amit felvettem, átmásolom laptopra és jegyzeteket készítek – én ezekből készülök, sőt, nemcsak én, hanem sokszor más hallgatók is, ami nagyon jó érzés – mondja a Kótajban élő Krisztián, aki úgy fogalmaz: ha tanulásról van szó, számára nincs akadály.

– Szerencsésnek érzem magam, mert vannak céljaim, és ma már nem jelent gondot, ha segítséget kell kérnem. Nem mindig volt ez így, de rájöttem, hogy nem tudok mindent egyedül megoldani, az pedig lelkileg is nagy segítséget jelent, hogy tudom: támogató közeg vesz körül.