Nosztalgiára hív május elseje – „Nyit az Ifipark”

Nyíregyháza legnagyobb turistalátványossága a Nyíregyházi Állatpark, évente több százezer látogató keresi fel.

A csodálatos környezetben bandukolva valószínűleg sok nyíregyházinak eszébe jut, hogy a pingvinek és a jegesmedvék helyén egykoron hatalmas koncerteknek adott helyet az Ifipark. A ‘70-es évek közepe körül kezdődött itt az „igazi élet”, hisz akkora már legendásnak számító zenekarok léptek fel és szórakoztatták az olykor többezres tömeget.

Ahogy azok a dokik játszottak…

Piramis, Hobo Blues Band, EDDA, Omega, Color… Sorjáznak a nagy nevek a korszakból, amikor az életembe bekúszott a zene, és az első koncertes élményeket kaptam a sóstói Ifiparkban. A számos emlék közül a Color együttes kívánkozik az élre, mert jó zenét játszottak (a Féltelek című daluk 40 éve sláger!), mert a csapat gerincét gyakorló orvosok (a Bokor fivérek) adták, és mert népszerűségük, tudásuk, sikerük ellenére mérhetetlen szerénységgel és alázattal álltak a közönség elé. Ez ma már nem nagyon van meg így, együtt…

Alig lehettem 17 éves, amikor az ifiparkos Color koncert végén fotókat osztottak és dedikáltak, de a sorba állva az orrom előtt egy lány felkapta a teljes maradék köteget. Hiába kérleltem, hogy csak egyet adjon, hajthatatlan volt. A jelenetet észlelve Bokor Tibor félbehagyta szignózást, és odaszólt nekem: „Ha tudsz várni egy kicsit, hozok én neked.” Hozott is, majd magához hívta a csapatot, mindenkivel aláíratta a képet, közben beszélgetni kezdtünk. Felkai Miklós megmutatta a különleges hangszerét: neki volt először „speedo” gitárja, amelynek két ágából a szólója végén nagy ámulatunkra tűzijáték tört elő. Az együttes tagjai egyenként köszönték meg, hogy eljöttünk a barátokkal és hogy végig kitartottunk, mert tudták, hogy az utolsó 8-as busz is elment már, s gyalog kell visszajönnünk a városba. Csak egy koncertre mentem, de a zenei élmény mellett nagy leckét is kaptam abból a bizonyos szerénységből és alázatból.

Nyéki Zsolt

Számomra az Ifipark egy mérföldkő volt az életemben, hiszen kisvárdai emberként hozzánk csak 1-2 havonta jöttek le jó nevű rock bandák. Sóstón viszont havonta 2-3 jó koncertet is rendeztek. Itt láttam először a Karthagót, Korált, Skorpiót. Aztán többször is az összes nagy klasszikus bandát. Elképesztő hangulata volt a helyszínnek. Konkrétan egy erdei tisztáson volt a színpad. Mai napig emlegetik öregedő zenészek, micsoda egyedi bulik voltak azok. Semelyik más parkhoz nem volt hasonlítható a sóstói Ifipark. Kár, hogy nincs egy hasonló terület, ahol életre lehetne kelteni és újra élni azokat a nagy koncert hangulatokat. Sajnos ma már más a trend. Zenében is és helyszínekben is.

Mák István „Maku”, Radar zenekar

Az Ifipark. Nem könnyű szavakba foglalni az említésétől előtörő nosztalgikus érzéseket. Az anno (mindegy is az évtized) hazai rock, heavy metal élet nagyjainak adott helyet a színpad. Manapság a fókák lépnek fel ott, bizonyosan nem kisebb örömöt szerezve a mai nagyérdeműnek. Számunkra, vidékről érkezőknek, külön „rituáléja” volt az odajutásnak. Vonattal érkezés a sóstói vasútállomásra, találkozás a már ott várakozó barátokkal. Magától értetődően a Vadászcsárda volt az első útba eső, kihagyhatatlan nevezetesség. Természetesen a hosszú út porát a szebb napokat látott Rózsakertben is le kellett öblíteni, ami a hangulatnak is jót tett, míg vártuk a kapunyitást. Ma már hiába várnánk. „Olyan csendes, olyan árva most a nézőtér.”

Horváth József „Süni”

Mindenekelőtt a Pokolgép koncertek maradnak a legemlékezetesebbek számomra, ahogy elsötétül a színpad és Carl Orff Carmina Burana zeneművének kezdő taktusai után belekezdtek Kalapács Józsiék. Az első két sorban farönkökön álltunk, legtöbbször rugdosva a színpadtól elválasztó fémlemezeket, nem kis zajt keltve ezzel. Mai napig őrzöm az 1987 szeptemberében felvett Pokolgép koncertet audio kazettán.

Ádám Bence

Számtalan koncerten voltam az Ifiparkban, de rossz bulira nem igazán emlékszem. Imádtam az EDDA, a Pokolgép, az Ossian bulik hangulatát, illetve Nyíregyházán rendezett EFOTT-on összeverődött hatalmas tömeget is magam előtt látom. Pedig 1991 nem most volt.

A mostani fiatalabb korosztály talán elképzelni sem tudja, hogy a koncertek előtt néhány órával a 8-as buszok már tömve voltak, vitték a szórakozni vágyókat Sóstóra. Imádtam azt az időszakot az életemben...

Csiki Roland

Sokunkban élnek ilyen és ehhez hasonló élmények, emlékek, melyet az Ifipark adott nekünk, s amit a mai fiatalok már nem tudnak átélni. Fennállásának több mint 20 éve alatt általában május elsején indult a szezon, és olyan legendák léptek fel, mint az EDDA, Pokolgép, Ossian, P. Mobil, Beatrice, Bikini. 1989 augusztus 18-án pedig a Magyarországon turnézó német Stormwitch is színpadra lépett.

A keményebb zenék kedvelői mellett a lágyabb dallamok rajongói is jól érezték magukat a Dolly Roll, R-GO, a Neoton Família, Korda György koncertjein.

Beszélgetve az egykori ifiparkos koncertre járókkal, szinte mindenki a csodálatos környezet és a nyitott helyen tartott koncertek „feelingjét” emelték ki. A rendszerváltás körül kezdtek elterjedni a rock kocsmák, és a különböző pubok. A szabadtérről az emberek beszorultak a „füstös kocsmákba”. Az első ilyen a Postás Művelődési Ház volt, ami a nyíregyháziak egykori bandájának, a Hétfő Este Blues Bandnek is a törzshelyeként is működött. A számtalan nagysikerű buli után ez a hely is bezárt. Sok koncertet rendeztek az Open Doors-ban is, amely később Club Arsenal néven fogadta a szórakozni vágyókat.

Az említett szórakozóhelyeken kívül működött, működik még jónéhány hasonló hely a városban, de ezeknek már nem olyan a hangulata, mint Sóstó egykori kultikus Ifiparkjának. Bár az évek alatt sok minden változott és semmi sem lesz olyan, mint régen, ám jó lenne Nyíregyházán újra egy olyan szabadtéri hely, ahol élő zenét játszó zenekarok szórakoztathatnák a közönséget.

Békési Bernadett