Párosan szép az élet a Széchenyi utcán is

Ilyés Gábor helytörténész ezúttal a G. Fekete Géza által 1942-ben készített Benczúr-szobornál várta a csapatot, majd felidézte a Széchenyi utca névadásának történetét. Az egykori Károlyi, ma Benczúr tér telkeit 1902-ben hirdették meg árverezés útján. Egyedül a négy saroktelket nem kínálták eladásra, mert oda a város impozáns épületeket szánt. Az 1901-ben épült Barzó-féle bérházban a pénzügyigazgatóság rendezkedett be 1925-ig, amikor átköltöztek a tér másik oldalán akkorra felépült épületükbe. Ez ma a Jósa András Múzeumnak ad otthont, de korábban volt pártszékház, valamint egy időben itt volt a megyei napilap szerkesztősége is. A pénzügyőrök kiköltözését követően a Barzó-féle bérházban tanítóképző működött, itt végezte tanulmányait többek között Váci Mihály és Czine Mihály, akiknek emlékét tábla őrzi az épület falán. Szintén tábla hirdeti a „tanítók tanítója”, Dohanics János, valamint az egykori diák és tanár, dr. Kiss Lajos emlékét.

Sétánk első megállója a Széchenyi utca 14. szám alatti ház volt, amelyet a tragikus körülmények között elhunyt Szuchy József építőmester tervezett és épített Tóth Pál törvényszéki tanácselnök és családja részére. Ennél az épületnél nagy örömmel tekintettünk át az utca túloldalára, ahol az előző séta alkalmával szomorúan állapítottuk meg, hogyan tűntek el az egykori Haissinger patika szecessziós épületdíszei. Ez a 7. számú ház, amelyet a nagyváradi születésű Vágó fivérek, László és József tervei alapján szintén Szuchy épített fel 1907-ben. Az épületnél a külső felújítási munkálatok befejeződtek, s a régi épületdíszek rekonstruálásai jól sikerültek.

A 20. számú háznál egykori tulajdonosa, Burger István élettörténetét és halálát idézte fel a helytörténész. Az egykori zsidó földbirtokos vagyonát a városra és hitközségére hagyta. Utóbbi ebből kezdte el a zsidó kórház (ma SZTK a Bocskai utcán) építési munkálatait, amit végülis nem ők fejeztek be. A város pedig a Kégly Szeréna által gyermeküdültetési célra alapított lakot újította fel és üzemeltette a Burger nevére tett alapítványból. A szépen felújított családi házat Pavlovits Károly tervezte, mint ahogy a 24. számú épületet is. Pavlovits a magyar királyi József Műegyetemen a szecesszió kiemelkedő képviselőjének, Lechner Ödönnek volt a tanítványa. Ezt a felújításra szoruló családi házat Zoltán József építtette 1906-ban. Zoltán egyik alapítója és igazgatósági alelnöke volt az 1908-ban létrehozott Nyírvidéki Takarékpénztárnak. A ház egyik érdekessége, hogy előszobájából egy férfiszobába és egy leányszobába lehetett jutni, ami akkoriban újdonságnak számított.

Ettől az épülettől a ferencesek egykori rendházába siettünk, ahol Kis István pápai prelátus, a Szent Antal plébánia plébánosa – 2022-től Nyíregyháza díszpolgára – várt minket, hogy bemutassa a kápolnát, a Papi Szociális Otthon megszületését, de beszélt a hivatásáról is. E kápolnában tekintettük meg Z. Szalay Pál oltárképét, valamint a szenteket ábrázoló freskóit, az ablakon át pedig Osváth Imre feszületét. Az épületből kilépve Ilyés Gábor röviden szólt még a városi gőzfürdőről és a Benczúr nevét viselő, egykori 1. számú Általános Iskoláról, amely épületeket a buszpályaudvar kialakítása előtt bontottak le.

A visszaúton a séta vezetője elsőként a Széchenyi és az Árpád utca sarkán álló épület hívta fel a figyelmet, amelyet Pisszer János építőmester az 1920-as években épített és adott bérbe. Innen a „Gangesz” partján álló házhoz vezetett az utunk, amit Novák Gyula vármegyei jegyző építtetett Kéry Józseffel 1899-ben, később Gencsy Albert kislétai földbirtokos vette meg. Itt felidéztük az angolkisasszonyok nyíregyházi letelepedését és oktatási munkáját, hiszen 1931-től ez az épület is az ő szolgálatukban állt. Ennek a szomszédságában építették fel 1931-ben az Érseki Szent Imre Internátust, amelynek emlékét ma már csak tábla őrzi, hiszen 1998-ban lebontották.

A 32. számú bérház ikerpárja a Bessenyei téren található, mindkettő Kovács Dezső építőmester tervei alapján és kivitelezésében készült. Évadzáró sétát a 30. számú háznál fejeztük be, amely szintén Kovács tervei alapján épült 1922–23-ban. Ezt a szépen felújított épületet Komjáthy Kázmér ügyvéd építtette családjának és irodájának, 1936-tól az angolkisasszonyok bérelték és benne leányinternátust alakítottak ki. A második világháború után is leány diákotthonként működött, ám ma magántulajdonban van.

A búcsú után a legkitartóbbak egy limonádé mellett folytatták a beszélgetést. A 2018 óta tartó programsorozat szeptemberben folytatódik. 
KM