A gyógyítás meghittsége hiányzik

A nyírbátori temető ravatalozójából december 12-én százak kísérték végső útjára a város díszpolgárát, a nagy tudású családorvost.

Galambos Béla

Forrás: magánarchívum

A Kelet Magyarország 2022. szeptember 12-i számában az akkor három hetes díszpolgárt megszólaltó cikkből tudhatjuk, dr. Kovács Lajos községi orvosként indult ott, ahol fél évszázad praktizálás során tanúja volt a történelmi település fejlődésének és várossá válásának.

Gyökeret vertem itt

– Az elmúlt évtizedek során igyekeztem mindig a lakosságot szolgálni, és mint a világban nyitott szemmel járó tudományos munkatárs, a hasznos tapasztalatokat itthon, a munkámban kamatoztatni – mondta a rangos elismerését kommentálva a bátoriak „doktorbácsija” fél évszázados szakmai életútjára is visszatekintve.

– Egyetem után Nyíregyházán, a Jósa András Kórház baleseti sebészetén dolgoztam, innen az akkori szokás szerint hat hónapos katonai szolgálatra vonultattak be Nyírbátorba a határőrséghez. Orvoshiány volt, így katonaorvosként délutánonként rendeltem a civil lakosságnak is. Amikor készülődtem vissza Nyíregyházára, a főorvos hívatott. A várható családalapításomra célozva kétszer akkora lakást és fizetést kínált, ha maradok Nyírbátorban. Bár szomorúan, de otthagytam a nyíregyházi sebészi állásomat. Másfél év után költözhettem be a nyírbátori lakásba.

– Abban, hogy a mai napig nyírbátori orvos maradtam, döntő szerepe volt annak a szomszéd településről származó kedves hölgynek, Évának, akivel összeházasodtunk, s azóta is egyetértésben élünk együtt, gyökeret vertem itt. Persze innen is lehetőségem volt a világ sok helyén megfordulni, folyamatosan képeztem magam, számos orvosi kongresszuson vettem részt. A felajánlott magasabb tisztségeket mindig szépen megköszöntem azzal, hogy én inkább maradok Nyírbátorban, mert itt kedvesek az emberek és megtaláltam a helyemet. Úgy gondolom, szerettek a betegek, és én is sokat tudtam értük tenni. Szóval helyes volt az itteni betegellátás folytatása mellett döntenem. A kórházi sebészeti gyakorlatomnak a körzeti orvosi rendelőben is hasznát vette a lakosság. Így nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy sebész-, háziorvos és fogorvos szakvizsgáimmal a helyemen vagyok ebben a városban. A fogorvoslást időben abbahagytam, mert láttam az intő példákat és éreztem, több feltöltődésre van szükségem.

Megmaradt a türelmem

– A bő fél évszázados gyógyítói munkám alatt sokat változott az orvoslás elmélete és gyakorlata is. Ma a technika teng túl a szakmámban. Régebben emberibb, szívélyesebb volt a gyógyítás. Most hiányzik belőle az a meghittség. Ahhoz, hogy a betegek gondjaival foglalkozzak, még megmaradt a türelmem, ám akkor már fogytán, amikor engem próbálnak kioktatni. Sajnos egye több páciens gondolja úgy, hogy jobban ért az orvosláshoz. Azt hiszem, még mindig jobban járnak, ha az internet helyett rám bízzák magukat a gyógyulásuk érdekében. Megváltozott világunkban az emberek úgy gondolják, hogy nem szükséges minden esetben orvoshoz menniük, öngyógyítással próbálkoznak, ami nagyon helytelen.

– Ami a háziorvosok utánpótlását illeti, a frissen végzettek erre irányuló vonzalma nem anyagi kérdés. Inkább függ a bizalmi viszony hiányától. Persze nem túl vonzó az sem, hogy a családorvos munkájának túl nagy részét köti le a megnövekedett adminisztráció. pedig a betegre annyi időt kell fordítanunk, ami a meggyógyításához szükséges. Van, hogy elég két perc, de van, amikor egy félórára is szükségünk van.

– Abban, hogy Nyírbátor város elismerte az általam majd’ egy életen át eredményesen folytatott gyógyító munkámat, nyilván a lakossági vélemények is közrejátszanak, ami igen jóleső érzés. Elégedett lehetek, de elgondolkodom hogyan tovább. Ameddig az egészségi állapotom engedi, s a lakosság is elfogad, mint orvost, még tovább gyógyítok. Szerencsére van, aki figyelje és óvja az én egészségi állapotomat is. Ő Éva, a feleségem! – fejezte be egy hamiskás mosoly kíséretében dr. Kovács Lajos.

És most elment, hogy az égből vigyázzon ránk. Gyászolják őt és sohasem feledik családja, rokonai, barátai, ismerősei, az egész nyírbátori lakosság! Nyugodj békében Lajos!