Egy világbajnoknak is van bakancslistája

A közelmúltban Nyíregyházán megrendezett Halcatraz Horgászfesztiválon előadást tartott Szabó Bence a finomszerelékes methodhorgászatról. A szereplés után a horgászat iránti szeretetről, a versenyzésről kérdeztük a huszonnyolc éves szakembert. 

Alattyán határában a Zagyva 

– Egészen kis korom óta horgászom, úgy óvodás lehettem, amikor megismerkedtem a pecázással. Jászsági vagyok, Alattyán településen nőttem fel. Erről a településről származtak Nicolas Sarkozy korábbi francia elnök nagyszülei is. 
– A falu határában található a Zagyva folyó, valamint a helyi horgászegyesületnek is van egy horgásztava, amit egy Zagyva-holtágból alakítottak ki. Ezeken a vizeken kezdődött a horgászat. Az édesapám szerettette meg velem, aki szenvedélyes horgász volt, illetve az még mind a mai napig. Sikerült megfertőznie engem is, a horgászat családi hobbi lett – elevenítette fel a múltat Szabó Bence. 
Most Nyíregyházán a ­methodhorgászatról tartott előadást. Ez a legkedvesebb szakág az ön számára? – kérdeztük a fiatal szakembertől. 
– Két szakágnak vagyok a híve, az egyik a klasszikus feeder, a másik pedig a me­thod feeder. Nehéz különbséget tenni a kettő között. A methodban vagyok talán eredményesebb, de a feeder egy kicsit közelebb áll a szívemhez, mert azt szebb technikának tartom, ha lehet ezt így mondani. Ha választanom kellene, hogy mi az igazi kedvencem, akkor a klasszikus feeder módszert mondanám – válaszolta Szabó Bence, akit a versenyzésről is megkérdeztünk. 

Nem csak hobbi, ez a munkája is 

– 2011 óta aktívan versenyzem, mára már kétszeres magyar bajnoknak és háromszoros világbajnoknak mondhatom magam. Mindezek az eredmények elárulják, hogy a számomra nagyon fontos tevékenységgé vált az elmúlt években a versenyzés. Nekem nem az a fontos, hogy minél nagyobb halakat fogjak, hanem hogy a versenyeken jól szerepeljek. Természetesen maga a horgászat élvezete és szeretete is megmaradt. Szerencsés vagyok, mert a mindennapi munkám is összeköttetésben áll a horgászattal, így van lehetőségem munkaidőben is horgászni. 

Mi a kedvenc vize hazánkban? – hangzott el egy újabb kérdés. 
– Kettő horgászvizet mondanék. Az egyik a Duna folyó, amikor szabadidőm van, akkor oda járok horgászni. A másik pedig a Törökbálinti Horgászpark, amit akár gyakorlópályámnak is mondhatnék. Ez egy nagyon szép, 30 hektár nagyságú tó, ahol gyakorlatilag bármilyen halra nagyon jól lehet horgászni. 

A nagyobb dévér most a kihívás 

Van olyan kedvenc hala, amire szeret horgászni? 
– Ez időszakosan változik nálam. Egy időben a ponty volt a kedvencem, s arra törekedtem, hogy minél nagyobbat és minél szebbet fogjak. Aztán amikor megfogtam a húsz kilogramm fölötti pontyot, úgy véltem, hogy igazából attól már nem leszek boldogabb, ha nagyobbat fogok, s elkezdett érdekelni a folyóvízi horgászat. Kezdetben a márna, a jászkeszeg, a szilvaorrú keszeg megfogása érdekelt a legjobban, újabban pedig a nagyobb dévérek megfogása jelenti számomra a kihívást. Különösen nagy vonzerő, hogy 1-3 kilós dévéreket fogjak. 
A pergetés, a harcsázás soha nem érdekelte? 
– Hát, az igazat megvallva nem nagyon. Sajnos, az utóbbi években az éghajlat már ott tart, hogy a békés halas módszerekkel is lehet horgászni januártól decemberig. Esetleg amikor komolyabb fagyok vannak, olyankor ragadok pergetőbotot, de egyébként egyelőre annyira nem motivál. 
Említette, hogy volt országos bajnok, világbajnok is, vagyis sok helyen megfordult már. Van-e mégis olyan bakancslistás tó vagy folyó, amelyhez szeretne még eljutni? 
– Igen. Vannak olyan legendás versenypályák, vannak olyan legendás vizek, amelyeken nagyon szeretnék egyszer majd horgászni. Ilyen például az angliai Barnstone-tó is.