Ma is parancs a kurucok üzenete

Magyar történelmi indulók adták meg az alaphangulatát annak az ünnepségnek, amit pénteken rendeztek meg Vaján. Pár száz évvel korábban lovak patáinak dobogását visszhangozták a Vay-kastély falai, most pedig a Magyar Honvédség Debrecen Helyőrségi Zenekar muzsikáját hallgathatták az érdeklődők az épület előtt. A hagyományokhoz hűen ugyanis most is emlékezett II. Rákóczi Ferencre a születésének közelgő 348. évfordulója alkalmából (március 27.) a Magyar Nemzeti Múzeum Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye a város önkormányzatával és a Vay Ádám Múzeum Baráti Körével együtt.

A fúvószenekar műsora után Molnár Sándor intézményvezető köszöntötte a vendégeket, majd ünnepi beszédet mondott Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés elnöke.

– Évről évre összegyűlünk az ősi Vay-kastélynál, ami oly sok szállal kötődik a nagyságos fejedelem és az általa vezetett szabadságharc emlékezetéhez, hogy emlékezzünk és fejet hajtsunk. Ez egy nagyon szép hagyomány, köszönet érte a szervezőknek – kezdte beszédét a vármegyei közgyűlés elnöke, majd így folytatta:

– Több évtizedes hagyomány az emlékezés és a katonazenekar közreműködése is. Irigylésreméltóak a vajai kicsik és nagyok, hogy ennek a bűvkörében élhetnek. Itt voltunk 2011-ben is azon az emlékezetes napon, amikor a szatmári béke háromszázadik évfordulója alkalmából avattunk emlékművet. Minden alkalommal üzennek nekünk a régmúltból Rákóczi és harcos társai, a kurucok. Mi az üzenetük? Érvénynes-e vajon több mint háromszáz év távlatából? Meghalljuk-e az üzenetüket? Ahogy a Rákóczi-nóta mondja: „Rákóczi, Bercsényi! Ragyogó vitézek! / Napkelet tájiról fegyverre kelének, / És a mint felkeltek, fohászuk égbe szállt; / Segíts meg Istenünk harczaink hevén át!”

– II. Rákóczi Ferenc önzetlenül állt a függetlenségi harcok élére. A magyarság szemében ma is tiszta lelkű és becsületes vezetőként, államférfiként él tovább. Emlékezetének, a nemzet megbecsülésének legutóbbi megnyilvánulása, hogy 2015-ben az országgyűlés születésének évfordulóját, március 27-ét II. Rákóczi Ferenc emléknapjává nyilvánította. Vaján természetesen már sokkal korábban is emlékeztek a fejedelemre. Szabadságharca volt az oszmán uralom alól felszabaduló Magyarország első jelentős szabadságküzdelme a Habsburg abszolutizmus ellen. A küzdelem célja a rendi kiváltságok megőrzése mellett az ország belső önállóságáért, maximális célként pedig a Habsburg monarchiából való kiválásért, az ország teljes függetlenségéért folyt. A szabadságküzdelem végül elbukott, de mint a már említett 2011-es ünnepségsorozat megállapította, a küzdelem révén több minden megvalósult. Nem egy levert szabadságküzdelem volt, hanem a harc megegyezéses békekötéssel fejeződött be. Az álló zászlók is ezt jelképezik a szatmári béke háromszázadik évfordulójára készített emlékművön. Nem volt megtorlás, mint 1849-ben. A küzdelem eredménye: a szatmári béke politikai és vallási amnesztiát biztosított a kurucoknak, így a bukás ellenére a szabadságharc megakadályozta Magyarország teljes beépítését a Habsburg-birodalomba. A rendi alkotmány fennmaradt, így a vármegyei önkormányzatok is tovább védhették a magyarság ügyét. Rákóczi is választhatta volna az amnesztiát, de ő mégis az emigráció mellett döntött. Ezzel megkérdőjelezhetetlenül nemzeti hősé vált, aki követendő példa maradt a magyarok számára. Az emigrációval vállalt áldozatvállalás, a bujdosók sorsának vállalása hitelesítette az ő szabadságküzdelmét, személyiségét a következő, így a reformkori nemzedékek számára is. Ez az erkölcsi tisztaság és nagyság jelent fogódzót a ma magyarjainak is a mai küzdelmeinkhez, a mai küzdelmeink vállalásához és végigviteléhez. Ma is vannak ugyanis olyan birodalmi törekvések, amelyek ellen – a két pogány közt egy hazáért kuruc jelszó mentén – tudjuk küzdelmeinket megvívni, céljainkat megvalósítani. A mai magyarok számára is zsinórmértékként szolgál ez a jelszó. A mai magyaroknak és minden kor magyarjainak a szuverenitás, a nemzeti önrendelkezés elvesztése vagy megtartása jelenti a legfőbb parancsot. Ma a megtartás, az építkezés a legfőbb feladat a számunkra. Az üzenetük hallatszik több mint háromszáz év távlatából is és érvényes ma is minden magyar számára a régmúlt homályából. Merítsünk ehhez erőt Rákóczi és kurucai példájából a ma is érvényes jelszóval: „Cum Deo pro Patria et Libertate. Istennel a hazáért és a szabadságért – fogalmazott Seszták Oszkár.

Az ünnepi gondolatok után a vármegyei és a helyi önkormányzat vezetői, valamint az intézmények és egyesületek képviselői a fejedelem mellszobránál elhelyezték a hála és a tisztelet koszorúit, miközben a Rákóczi Tárogató Egyesület tagjai korabeli dallamokat játszottak a ma már hungarikumnak számító hangszerükön. Az ünnepséget színesítette Maticsák Dorina szavalata is.

Az ünnepség következő részében Molnár Sándor intézményvezető bemutatta a Kísérlet című kiadványt, majd a Szatmár-Beregi Népművészeti és Kézműves Egyesület tagjainak Kéz Művek című kiállítását megnyitotta Baracsi Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke és Varga János, a népművészeti egyesület elnöke. 

A megemlékezés pillanatai, fotók: M. Magyar László