Magyarország a fejlett világhoz tartozik

Hazánk az Európai Unióban a 18. legfejlettebb ország, világviszonylatban a 34. helyen állunk.

Száraz Anita

Forrás: Illusztráció: Shutterstock

Ha valaki gazdasági híreket olvas vagy hallgat, tudhatja, hogy néhány mutató – ilyen a GDP, a fogyasztás, a születéskor várható élettartam, a költségvetés hiánya vagy az államadósság – kedvező vagy kedvezőtlen alakulása alapján sokan vonnak le következtetést egy-egy ország fejlettségi szintjéről. Ezek az adatok fontosak, de egyoldalúan használni őket félrevezető, leegyszerűsítő – mondta el podcastbeszélgetésünkben Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója, és hozzátette: az alapítványnál úgy gondolták, hogy szükség lenne egy olyan indexre, ami több gazdasági, társadalmi tényezőt vesz figyelembe, és komplex képet kínál.

Több mutatóra van szükség

– Úgy véltük, a tényleges fejlettség megértéséhez szükség van gazdasági faktorokra, különböző társadalmi mutatókra, és érdemes mérni a politikai rendszer egészségét, fejlettségét is – mondta Pásztor Szabolcs, akitől megtudtuk: az Oeco-indexnél 25 részmutatót használtak fel, s három dimenziót emeltek be a vizsgálati fókuszba.
– A gazdasági mutatók között olyanokat kerestünk, amelyek az országok versenyképességét, növekedési potenciálját mutatják. A GDP helyett a GNI-t választottuk, ez a bruttó nemzeti jövedelem egy főre jutó értékét méri. Ezenkívül fontos a foglalkoztatottság, de például az is, hogy alacsony vagy magas hozzáadott értékű terméket viszünk-e külföldre.

A Világbank adatait használják

– A társadalmi mutatók közül figyelembe vettük a születéskor várható élettartamot, de azt is, mennyit költ egy ország oktatásra, egészségügyre, mekkora az internetes lefedettség, vagy hogyan alakul az urbanizációs ráta. Az utolsó kategória a politikai mutatók rendszere, amivel óvatosabban bántunk, hiszen szubjektív, ki milyennek látja a kormányzás hatékonyságát.

– A gazdasági és társadalmi adatok egzaktak, így azoknak nagyobb a súlya – 50, illetve 40 százalék –, a politikai mutatók pedig 10 százalékot kaptak az elemzésünkben, amihez a Világbank adatait használjuk fel – mesélte a kutatási igazgató, akitől megtudtuk: az így készített lista elején a legversenyképesebb ázsiai országok mellett Luxemburg, az Amerikai Egyesült Államok és Norvégia szerepel, akárcsak a GDP-re épülő minták esetében. – Sejtettük azt is, hogy a lista végén egészen szegény afrikai országok szerepelnek majd, és ez be is következett. Az elvégzett kutatás eredményeképpen azt láthatjuk, hogy Magyarország a fejlett világhoz tartozik. A 2022-es adatok szerint hazánk az Európai Unió 18. legfejlettebb országa, világviszonylatban 164 ország közül a 34. helyen állunk, regionális vezetőként pedig olyan országokat előzünk meg, mint Portugália, Olaszország és Görögország – mondta el lapunknak a közgazdász, aki személyesen is megtapasztalta, hogy a GDP nem nyújt komplex képet.

Elmélet és gyakorlat

– A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójaként eljuthattam azokba a fejlődő, feltörekvő országokba, amelyekről hosszú éveken keresztül beszéltem a hallgatóimnak, és ahol azt láttam, hogyan működik, pontosabban hogyan nem működik az elmélet bizonyos térségekben. Ott, ahol nincs víz, áram, vagy internet, hogy lehet a gazdaságot mérni? Szinte sehogy.
– Ezekben az országokban megtapasztaltam, hogy a statisztika a gazdaságnak csak egy nagyon szerény szeletét tudja mérni, a gazdasági tevékenységek nagy része a statisztika látókörén kívül esik. Érdemes egymás mellé tenni a fejlettségi szinteket, hiszen például az, hogy bizonyos országokban természetes, hogy az emberek iható vizet használnak mosakodáshoz, máshol elképzelhetetlen – és ez csak egyetlen példa arra, milyen különbségek vannak az egyes országok fejlettségi szintje között. De azért is jók ezek az utazások, mert ráébredünk, hogy nincs igaza annak, aki azt mondja, minden rossz csak Magyarországon történik. Merthogy a megváltozott inflációs környezet, a magas energiaárak vagy a szakemberhiány globális probléma, de ezekre akkor derül fény igazán, amikor távolról látjuk a hazai helyzetet, s amikor van az összehasonlításnak alapja – mondta Pásztor Szabolcs, akitől megkérdeztük, a gazdasági folyamatokat látva optimista vagy pesszimista a jövőt illetően?

Determinált függőség

– Is-is. A kevésbé fejlett országoknak egészen kicsi a mozgásterük. A nagy részük nyers termékekkel, nyersanyagokkal, élelmiszeripari termékekkel kereskedik, s ezekkel egyrészt az a probléma, hogy a világpiaci ár nagyon változékony, másrészt nem tudják bővíteni a hozzáadott értéket. Etiópia például nem fogja tudni egy szinten túl növelni a kávéexportját, mert az emberek nem fogják megtöbbszörözni a napi kávéfogyasztásukat. A Karib-térség egyik fontos kiviteli cikke a rum – nyilvánvalóan ezen a téren sem várható ugrásszerű növekedés. Ezzel szemben a nyugati országok exportjában nagyon magas a hozzáadott érték, ráadásul folyamatosan növekszik a műszaki tartalom.
– Determinálva van tehát egyfajta függőség a fejlett, illetve fejlődő országok között, s emiatt pesszimista vagyok. De egyfajta optimizmus is van bennem, mert a technológia és az információ áramlik, így bizonyos szintű felzárkózás is érzékelhető. Még azok számára is egyértelmű, hogy Ázsiában egészen komoly fejlődés következett be, akik nem követik a világgazdaság rezgéseit, de ez jellemzi Kelet-Közép Európát is. Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot a rendszerváltáskor álmos kis gazdaságok jellemezték, azóta viszont jelentős a gazdasági fejlődés dinamizmusa, s ez a régió az utóbbi évtizedekben előrelépett. Nyilván a nagy kihívás az lesz, hogyan tudnak továbblépni ezek az országok, és még inkább felzárkózni Nyugat-Európához. (A teljes beszélgetés, amiben szó esik a szakember megyei kötődéséről is, hamarosan meghallgatható a szon.hu oldalon.)