Meghatódott attól, ahogy a gimis srác viselkedett a 90 éves nénivel a buszon

A közelében két fiatal lány és három fiatalember álldogált. Gimnazistáknak véltem őket. A néni azt kérdezte tőlük, hogy valamelyik utcához hányadik megállónál kell leszállni. Többen szinte egymással versengve adtak neki választ. A néni annyira belejött a beszédbe, hogy a két lány és két fiú megunván az egymással nem teljesen összefüggő csapongását a témák között, zavartan kacarászott, s hol az ablakon nézelődött kifelé, hol egymásra figyelt. Nem így az említett társasághoz tartozó szemüveges, igen értelmes arcú fiú, akinek társaihoz hasonlóan ugyanúgy elege lett a néni szóáradatából, de minden erejével igyekezett leplezni azt, a világért se akarta megsérteni a nénit a témák iránti érdektelensége kimutatásával. A néni látván, hogy a beszédének van hallgatója, sőt olyan, aki egy-egy szóval még reagál is rá, még inkább belemerült a vele történtek elmesélésébe. A szóban forgó fiút csodáltam, és magamban gratuláltam türelméért, toleranciájáért, tapintatáért. Ha illetékes lennék, s a srác pszichológiai, teológiai, szociális vagy más segítő pályára jelentkezne, soron kívül felvenném. Csöppet se érdekelne, hány pontot hoz a középiskolai tanulmányai révén. 

- Cs. Gy. -