Neve összeforrt a zenével

Kevés olyan zenekar van Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében és Nyíregyházán, amely akkora hatást gyakorolt volna az egymást követő generációkra, mint a Dongó együttes. Népszerű, fülbemászó dalaikat évtizedek elteltével is sokan dúdolják, szerzeményeiket napjainkban olyan fiatalok hallgatják, akiknek már a szüleik, sőt, a nagyszüleik is ott tapsoltak a koncertjeiken. 
A zenekar számos együttes létrejöttét táplálta, inspirálta, az alapító tagok pedig nem is sejthették, hogy milyen sikeres úton indulnak el 1976-ban. 
Ám egyikőjük útja most véget ért: a napokban elhunyt Bálint Pál, akinek a neve összeforrt a zenével, a kultúrával, a filmekkel. 
Alig volt 16 éves, amikor zenélni kezdett, és élete utolsó napjaiig folyamatosan muzsikált. A családja mellett ez jelentette számára az igazi boldogságot, és ez volt az az örömforrás, amit a lehető legtöbb emberrel szeretett volna megosztani. 

Kisfilmet is forgatott 

Két és fél évtizeden át a Dongó együttessel, majd a Vannás, a Pala és a Tüneth zenekarral járta a megyét, s az országot – ugyanolyan boldogan zenélt tíz ember előtt, mint amikor több százan tapsoltak nekik. Minden fellépésről ódákat zengett a családjának, és alig ért véget egy-egy koncert, már a következőt tervezte. Büszke volt arra, hogy együtteseikkel emberek tízezreinek mutathatták meg szerzeményeiket, versfeldolgozásaikat. 
Bárhol is járt, mindig kéznél volt egy-két dal, és persze a gitár. Húsz éven át a megyei és városi könyvtár zenei részlegén dolgozott, a Filmklubnak pedig nemcsak tagja, de operatőre és állandó vágója is volt. Kisfilmeket is forgatott, a boldogkőváraljai várról készített filmje még díjat is nyert. Hangtechnikusként dolgozott rádióknál, televízióknál, és bármit is csinált, azt lelkesen, maximális odaadással tette. 

Nyomot hagyott a világban 

A zenekaraival sok ezer embernek szerzett örömet: nyomot hagyott a világban a dalaival, a munkáival, s mindezt szerényen, de büszkén vállalta. 
Nem kérkedett azzal, amit elért, ő annak örült, ha másoknak adhatott: élményeket, kedvességet, az élet szeretetének képességét. Alkotókedve az egész életét végigkísérte, és bár rengeteg dologgal foglalkozott, mindig jelen volt a családja életében. Odaadó társ volt, gondoskodó édesapa, aki néhány héttel ezelőtt azt mondta a szeretteinek: boldog ember, hiszen mindig azt csinálhatta, amire vágyott és amit szeretett. 
A város és a megye kulturális életének meghatározó alakja volt, aki a dalaival mindig köztünk marad: bárki, aki a jövőben bármikor Dongó-, Vannás- vagy Pala-dalokat hallgat, esetleg énekel, életben tartja a szellemiségét, s mindazokat az értékeket, amelyek számára fontosak voltak.