Nyíregyháza

2024.04.29. 07:00

Tabuk nélkül a daganatos megbetegedésekről

Hazánkban a vastagbélrák a második leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatos megbetegedés.

Lengyel Nóra

A Kék Konferencia idén is a figyelemfelhívó kék sétával zárult

Fotó: Dodó Ferenc

A vastag- és végbélrák sajnos hazánkban tabunak számít, amiről nem szeretünk beszélni, pedig kellene, mivel a betegséggel kapcsolatos hiányos vagy téves információk sokak életét követelik. Leginkább a 40. életév után jelentkezhet, 50 és 70 éves kor között fordul elő leggyakrabban. A rosszindulatú vastagbéldaganatok lassan alakulnak ki és a kezdeti időszakban többnyire nem járnak olyan tünetekkel, amiket az érintettek könnyen észrevennének. Ezt erősítették meg azok a betegek és szakemberek, akik szombaton részt vettek a Kék Konferencián, amit a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház Egészségfejlesztési Irodája Nyíregyházi Járás munkatársai és a Nyíregyházi ILCO Egyesület szervezett, immár negyedik alkalommal. Nem véletlenül volt a konferencia mottója: A szűrésért, az életért! Ugyanis a vastagbél daganatai igen hatékonyan kiszűrhetők, a korai stádiumú elváltozás kezelése pedig életet menthet! Erre, és a pozitív hozzáállásra szeretnék felhívni a figyelmet a szervezők, orvosok, és azok is, akik átestek a betegségen.

Megelőzés, figyelemfelhívás

A vastagbélrák az egyik leggyakoribb halálok Magyarországon, évente közel 13 ezer új esetet regisztrálnak, és a betegek közel kétharmada öt éven belül meghalt, ezért is kiemelkedően fontos, hogy korai stádiumban észrevegyék az elváltozást. Dr. Ajzner Éva, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház orvosigazgatója azt mondta: azok a projektek sikeresek, amelyekben olyan emberek vesznek részt, akiket belső tűz hajt: ilyen a vármegyei oktatókórház, az Egészségfejlesztési Iroda, és az ILCO Egyesület is. Ismertette a jelenlévőkkel, hogy egy új szemléletű, elsődlegesen a hasi nagy műtétekhez kapcsolódó programhoz csatlakozott ebben az évben az intézmény. A pre-rehabilitáció lényege, hogy amikor valakiről kiderül, hogy meg kell operálni, a műtét előtt elküldik dietetikushoz, gyógytornászhoz, pszichológushoz azért, hogy a lehető legjobb állapotban legyen, amikor az operációra sor kerül. A kiváló orvosi ellátás mellett így még eredményesebb a gyógyulás, teljesebb életet tudnak majd élni a betegek.

Nyíregyháza önkormányzata, és dr. Ulrich Attila alpolgármester, a konferencia fővédnöke nevében Bajnay Kornél önkormányzati képviselő köszöntötte a megjelenteket, és elmondta, a nap kulcsmondata a megelőzés és figyelemfelhívás lehetne. – Az életmódunk határozza meg az életminőségünket. Tennünk kell azért, hogy egészségesen, kiegyensúlyozottan éljünk, aminek alapfeltétele a prevenció vagy a korai felismerés. A megelőzés egyik mérföldköve pedig a rendszeres orvosi vizsgálat, és a szűrés – fejtette ki az önkormányzati képviselő, és megjegyezte: a lakosság széles körében kell beszélni a rák megelőzéséről, kialakulásáról, gyógyításáról, majd köszönetet mondott azoknak, akik szakmai tudásukkal, tapasztalatukkal, emberségükkel összefognak az egészséges, vagy a már megmentett embertársaikért.

A közösség ereje

A konferencia első előadásán dr. Tóth Lajos Barna onkológiai sebész, osztályvezető főorvos (SZSZBVK-JAT) a vastagbélrák korai kimutatásában és sebészi kezelésében alkalmazott újdonságokat mutatta be, majd Bertókné Tamás Renáta, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Szűrésirányítási Főosztályának főosztályvezetője a végbél- és vastagbélszűrés hazai helyzetét vázolta.

Egy civil szervezet is sokat tehet a helyzet javításáért – erről Kovács Istvánné Mara, a 35 éves Nyíregyházi ILC0 Egyesület elnöke mesélt, aki tabukról, közösségi erőről, támogatásról, és a szűrés fontosságáról is beszélt. – Már huszonöt éve élek sztómával, ezért is vagyok elhivatott ebben az ügyben. Az egyesületünk feladata a vastag- és végbélrákkal megműtött és végleges sztómát kapott betegek rehabilitációja. Igyekszem minden fórumot megragadni arra, hogy a megelőzésre és a rendszeres szűrésekre is felhívjam a figyelmet. Szakmai és szabadidős rendezvényeket szervezünk, amelyekkel az a célunk, hogy a betegek mozduljanak ki otthonról, lássák a világot, ugyanis a műtét utáni időszakban többen is úgy érzik: nem akarnak élni. Testképzavarral, lelki és fizikai traumával is jár ez a folyamat, de mi hitet, támogatást, segítséget adunk ahhoz, hogy teljes értékű embernek érezzék magukat, mert azok vagyunk. Aki meggyógyul a rákból, elhivatottá válik, azt érzi, valamit tennie kell a visszakapott „életéért” cserében. Tenni azokért, akik még küzdenek a rákkal, és azokért, akik nem tudják: ők is lehetnek érintettek – mondta az egyesület elnöke, és megjegyezte: az önkénteseik már a műtéti szakaszban meglátogatják a betegeket, élő példái annak, hogy meg lehet gyógyulni és teljes életet élni. – Az egyesületben nincsenek előítéletek, a sorstársi közösség nagy erőt ad mindenkinek – mondta. A szünet után Gál Zoltánné sztómaterápiás nővér a sztómagondozás múltjáról és jelenéról beszélt, Gáspár Erika pedig a Sztómásként – Segítünk! Facebook zárt csoport működését mutatta be.

Nem adja fel

Kocsis Ivett igazi túlélőként mesélte el, hogyan járta meg többször is a poklok poklát, de mindig felállt, most pedig már segítséget és hitet ad másoknak is. Felsorolni is nehéz, mennyi mindenen ment keresztül: térdszalagszakadás és műtét, ami után újra meg kellett tanulnia járni, petefészekciszta, mérhetetlen alhasi fájdalmak, bélösszenövés, a covid idején elhalasztott és végzett műtét. 2020. június 23-án, éppen a születésnapján leállt a hólyagműködése, és olyan fájdalmai voltak, hogy megmozdulni sem bírt. Kisebb kálvária után sikerült orvoshoz jutnia, és közölték vele: katéterrel kell tovább élnie. – Engem ez óriási traumaként ért. Én imádok nő lenni, nőiesen öltözködni, és nem tudtam, hogyan tovább. Később kiderült, hogy elsorvadt a hólyagom. Több mint egy évet éltem katéterrel, olyan fájdalmaim voltak, hogy a falat ütöttem. Nehezen éltem meg azokat a helyzeteket is, amikor szétcsúszott vagy elzáródott a katéterem. Előfordult, hogy egy nagyáruházban dugult el, iszonyú hólyaggörcsöm lett, a mirelit pultra támaszkodtam és csak az érdekelt, hogy kijussak a parkolóba. Nem számított, hogy ott járkáltak az emberek, egyet tudtam, azonnal szét kell szedni a katétert, hogy a dugulás megszűnjön és kiürüljön a hólyagom. De volt egy másik eset is, ami nagyon megviselt lelkileg. Jó idő lett, felvettem a fehér nadrágomat, a katéterzsák a combomra volt gumipántokkal csatolva. Végre a régi Ivettnek éreztem magam. Mentünk autóval és egyszer csak azt éreztem, valami meleg van a lábamon és alattam. Szétment a katétercső és folyt végig a vizeletem. Félreálltunk, kiszálltam az autóból és ordítottam, zokogtam. Azt éreztem, elég, nem csinálom tovább, és elindultam az autók közé, de a párom utánamjött – mesélte Ivett, aki 2021. szeptember 6-án kapta meg a végleges urosztómáját. – Először sokkolt a sztóma, de erőt kellett vennem magamon – mondta és megjegyezte, hogy 6 órás műtét után másnap már felült az ágy szélére és felállt, amin az orvosok is csodálkoztak. Csak az motiválta, hogy minél hamarabb kikerüljön a kórházból. Sajnos jöttek a bajok, visszakerült a kórházba, de ebből is felállt, bár a mai napig nem tudja, hogyan. – Közben kaptam a hírt, hogy az anyukám és a testvérem coviddal kórházba került, s csak az járt a fejemben, hogy nekik ne legyen bajuk. A testvérem felépült, de az anyukám nem jött már haza. A halála rettenetes trauma volt, ordítottam, hogy mi jöhet még. Akkor egy kicsit elvesztem, árnyéka voltam önmagamnak. Egyet tudtam: annyit kell dolgozni, amennyit csak tudok, állást kellett keresnem, ami egy rehabilitációs kft.-nél sikerült is – sorolta a megpróbáltatásait Ivett, és hozzátette: soha nem fogja feladni!

Mindenkiben iszonyú erő van

Amióta meghalt az édesanyja, spinningezik, még akkor is felül a biciklire, ha fáj a hasa. Ez egy olyan terápia számára, amiben ki tudja adni a sok lelki fájdalmát, de edzőterembe is jár. Amikor katéteres lett, haszontalannak érezte magát, de elkezdett Tik-tokozni, hogy segítsen azoknak, akik hasonló cipőben járnak, azóta rengeteg követője van. Az erőt, amivel folyton túlél, magából meríti. – Nem szabad mástól várni a motivációt, mindenkinek meg kell tanulni saját magát ösztönözni. Szeretni kell magunkat, és mindent meg kell tenni azért, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki mindenből. Ezt szeretném másoknak is közvetíteni, mert csak így lehet meggyógyulni, és felállni a legmélyebb helyzetekből is. Jó látni, hogy akiknek segítek, túlélik a betegséget, vagy pszichikailag jobban lesznek. Tartjuk egymásban a lelket, és ami a legfontosabb: minden agyban dől el. Mindenkiben iszonyú erő van, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha ott van az ideje! Higgyetek magatokban! – tanácsolta Kocsis Ivett, és megjegyezte, hogy sokszor érzi nehéznek a helyzetét, de mindig összeszedi magát, mert tudja, soha nem adhatja fel.

 

 


 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában