Tűz Nyírtasson: „Ő gyújtotta fel a házat...”

Nyírtass. – Vasárnap délután volt, készültünk a gyerkőcökkel a másnapi iskolára, a nagyfiam éppen lapcsánkát sütött, amikor hallottunk valami tűzijáték-féleséget. A gyerekek kiszaladtak mezítláb, pólóban, de utánuk mentem én is, mert azt hittem, hogy valaki petárdázik az udvarunkon. Ahogy elértem a küszöböt, már kiabálták, hogy ez nem tűzijáték: ég a ház. Benéztem, minden narancssárga volt, egészen a hátsó részig, ahol a mama is volt. Berohantam, vittem egy nagy lavórba a vizet, akkor már égett a haja, a bőre, a ruhája. Gyorsan ráöntöttem a vizet, amivel sikerült eloltanom. A fiam hívta a 112-t, és amíg én a segélyhívóval beszéltem, ő oltott, ahogy bírt, kézzel-lábbal. Aztán kihúztam a mamát az udvarra, az orvosok később azt mondták, hogy a teste 70 százaléka megégett. Szóltam a gyerkőcöknek, hogy kapjanak magukra papucsot, kabátot, a szomszéd átterelte őket a másik oldalra, én meg kivonszoltam a mamát a kapuhoz. Közben megérkezett két tűzoltóautó, két mentő, és nekiálltak rögtön oltani a tüzet, még időben, így nem lett a mostaninál nagyobb kárunk. Az egyik mentőben természetesen a mamát látták el, majd a budapesti Honvédkórházba vitték. Nem sokkal később meghalt. Minket is megvizsgáltak, de nekünk nem volt semmi bajunk. Utólag kiderült, hogy ő gyújtotta fel a házat véletlenül. Baleset volt... – idézte fel élete legtragikusabb délutánját Pálfalvi Borbála. A 37 éves, egyedülálló anya egyik közeli ismerőse felajánlotta, hogy nála meghúzhatják magukat.

– Természetesen éltünk a lehetőséggel, a gyerekeket elvitték, én pedig itt maradtam. A barátaink, ismerőseink, sőt még idegenek is segítettek, élelmiszert, ágybelit, ruhákat vittek addig a másik házba. Nekem meg kellett várnom, amíg a katasztrófavédelem végzett, olyan éjfél körül.

Új élet a tűz után

– Sokkot kaptam mindattól, ami történt, amit végig kellett csinálnom és néznem. A gyerekek is látták a tüzet, meg a mamát is... Ezt nagyon sajnálom. A két kislányom szerencsére könnyebben feldolgozta, a fiamnál azonban voltak problémák. A tűz után napokig nem voltam beszámítható, azt sem hallottam, hogy beszéltek hozzám. A temetés is több mint egy hónapig húzódott, mert a mama teste Budapesten volt, vizsgálták, boncolták, engedélyek kellettek, satöbbi. Addig is próbáltuk összeszedni a pénzt, az anyagot, embereket kerestünk, akik segítenek, hogy újra tudjuk építeni a a leégett tetőt és hátsó részt. Az az igazság, hogy a polgármesteri hivatal, a családsegítő és a szeretetszolgálat nélkül ez nem sikerülne. A belső glettelést, festést már megoldom én, nagyobb munka lesz a fásban, ami felé szintén tető kell, azt később fogjuk megcsináltatni. Szeretnék egy-egy szobát majd a lányoknak és a fiamnak – ezt elég régóta tervezzük –, egyszer talán sikerül is – mosolyodott el halványan Borbála, kislányos arcán egyszerre volt fájdalom és bizakodás. Egyszerre gyászol és kezd új életet, amihez elképesztően sok erő kell. Neki pedig van, mint mondja, a gyermekeiért muszáj továbblépnie. Kérdésemre, hogy mi hiányzik a legjobban a régi életükből, megpaskolja a barnás heverőt: az, akinek éppen az ágyán ülünk.

– Reggel, amikor felkeltünk, főzött kávét, beszélgettünk, elmondtuk egymásnak, mit csinálunk aznap, szóval maga a jelenléte fog hiányozni. Bár voltak problémái, a mama fontos szerepet töltött be a családban, a gyerekek is nagyon szerették. Korábban ő vittek őket iskolába, most meg egyedül kell menniük, ezt pedig nehezen szokják meg. Három hónap telt el a tűz óta, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá – suttogta csendesen az édesanya, akinek legnagyobb támasza 12 éves Dominik.

A göndör hajú, kissé visszahúzódó fiú szinte felnőttként gondoskodik anyukájáról, terelgeti kisebb testvéreit. Elég idős már ahhoz, hogy véleményt mondjon és döntéseket hozzon, és sajnos nem felejt olyan könnyen, mint 10 és 7 esztendős húgai. Imád sütni-főzni, szakács szeretne lenni. Míg sütit szeletel, beszélgetünk.

– Még mindig szoktam a tűzzel és a mamával álmodni – mondja alig hallhatóan. – A testvéreimmel nem beszélünk erről, nem is tudnánk. Nagyon nehéz – sóhajt hatalmasat, és felém nyújtja a tányért. Majszolunk, közben a kislányok megmutatják a kedvenc játékaikat. Szóba kerül az utazás, a gyerekek pedig a bizalmuk fogadva elárulják: minden vágyuk, hogy eljussanak egyszer Párizsba és felmenjenek az Eiffel-torony tetejére. Eszembe jutnak a tűz után készült fotók, az üszkös falak és a szenes tető. Két külön világ.

Egy emberként fogtak össze

Jenei Erzsébet, Nyírtass polgármestere a tűz óta folyamatosan tartja a kapcsolatot a családdal.

– Soha nem volt még ilyen esetünk, de amint értesültünk arról, hogy milyen tragédia történt, kocsiba ültünk és jöttünk. Az önkormányzatnak sajnos nincs sem szolgálati lakása, sem olyan ingatlana, amit fel tudtunk volna ajánlani a családnak, szerencsére egy barát befogadta őket. Azonnali segítségként 50 ezer forintot adtunk Borbálának, február lévén a szállásadójának tüzelőt vittünk, és Dudásné Tóth Margit családgondozóval az élen elkezdtük felkutatni azokat, akik segíthetnek minél hamarabb helyreállítani a házat. Elindítottunk egy lakossági adománygyűjtést, a büszkén mondhatom, hogy a nyírtassiak egy emberként álltak a család mellé. Egy, a településhez kötődő vállalkozó feltetette a tető fa szerkezetét, a Magyar Református Szeretetszolgálat ingatlanmentő csapata pedig felhelyezi a trapézlemezeket – mutatott a településvezető tetőn dolgozók felé. Hozzátette: a szeretetszolgálat tárgyi és pénzbeli adományokkal is támogatja Borbáláékat, akik az önkormányzattól is kaptak anyagi segítséget a munkálatok befejezéséhez.

– A tűz után volt egy nagy megbeszélés, ahol megbeszéltük, ki miben tud majd segíteni a családnak. A már említett adománygyűjtés, tetőjavítás mellett az áramszolgáltatás visszakapcsolása volt a legsürgetőbb feladat – tette hozzá Dudásné Tóth Margit. A Nyírtassi Egyesített Szociális Intézmény családsegítő munkatársa elárulta: a fizikai szükségletek mellett az édesanya és a gyerekek lelki-mentális állapotával is foglalkozniuk kellett. Borbála nem kérte pszichológus segítségét, s azt mondta, úgy érzi, jobb, ha a történtekről ő beszélget a gyerekeivel. Odafigyeltek rájuk az iskola pedagógusai is, akik jelezték volna, ha bármi probléma van velük. A továbbiakban életvezetési tanácsadással és az álláskeresésben segítik az egyedülálló édesanyát.

Hamarosan hazamehetnek

– A hírekből értesültünk a tragikus tűzről, ami után a helyi családsegítő vette fel a kapcsolatot a szeretetszolgálatunkkal. A ház nem rendelkezett biztosítással, a családnak nem volt megtakarítása – ingatlanmentő csapatunk pont az ilyen esetekben tud segítséget nyújtani – osztotta meg lapunkkal Dobis-Lucski Zsófia, a Magyar Református Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője.

– Munkánk során több olyan esettel találkoztunk, amikor – akár egy nyári viharkár, beázás vagy a nyírtassihoz hasonló tűz következtében – nehéz helyzetbe kerülnek a családok, akiknek nincs anyagi tartalékuk az újjáépítéshez. Létrehoztuk az ingatlanmentő csapatunkat, melynek tagjai kétkezi munkájukkal valódi segítséget nyújtanak. Az anyagok megvásárlása mellett tárgyi adományokat, tartós élelmiszert, tisztítószereket és tűzifát is hoztunk, munkatársaink a trapézlemezek felhelyezésén dolgoznak. Hétvégére elkészül a tető és visszaköltözhet a család.

Borbála kislányai alig várják, hogy végre a megszokott helyükön játszhassanak, tanulhassanak, aludhassanak, Dominik azonban nem szívesen jönne haza. Nem mondja ki, de mind tudjuk, hogy miért – szeretett nagymamája nélkül ez most csak egy ház, nem otthon... CsA