Dr. Kondricz Péter Nigéria szerelmese lett

– Ha két hónapig nem vagyok ott, hiányzik, de két hétnél többet egyhuzamban nem bírok ott ki, annyira idegesítőek az emberek, a szokások, a körülmények. Ám valamilyen megfoghatatlan erő és szeretet mégis visszahúz Nigériába – így fogalmazott az OPI rendezvényén, a megyei könyvtárban tartott előadásában dr. Kondricz Péter, aki hosszú éveken át hazai és nemzetközi informatikai cégek jogi igazgatójaként dolgozott, ám megunta az öltönyös életet. Ekkor hozta össze a sors Gál Józseffel, akinek a neve onnan lehet ismerős, hogy Fa Nándorral ők voltak az első magyarok, akik vitorlással megkerülték a Földet. Az volt a tervük, hogy körbevitorlázzák Afrikát, és minden jól haladt, már szponzorokat is találtak – többek között az egyiptomi kormány magas rangú tisztviselőit. Ám egy este, lecsófőzés közben azt látta a híradóban, hogy bilincsben vezetik el azokat, akikkel a szerződést aláírták: az arab tavasz nemcsak államokat és vezetőket sodort el, de az ő tervüket is. A projektjüknek viszont híre ment, és mivel az akkori magyar kormány ekkor döntött a déli és a keleti nyitás mellett, állást ajánlottak neki: egy féléves felkészítést követően külgazdasági attasénak nevezték ki Nigériában. 

Dr. Kondricz Péter népviseletben járta a várost

Mint mondta, úgy dobták le Lagosban, mint egy deszantost: az volt a feladata, hogy üzleteket kössön magyar és nigériai cégek között, és bár korábban nem sok mindent tudott erről az országról, azt igen, hogy kevés veszélyesebb hely van a világon, mint Nigéria. – Ketten voltunk: én és a Jóisten. Nem voltak testőreim, sokáig autóm sem, teljesen egyedül laktam egy szállodában, de ahhoz, hogy teljesítsem a feladatomat, és végezzem a munkámat, ki kellett mennem az utcára. Helyi népviseletbe öltöztem, megtanultam 40–50 olyan mondatot, ami a túléléshez kellett, és énekelgetve jártam a 23 milliós várost. Ez annyira meglepte az ott élőket, hogy nem bántottak. Egyre több emberrel ismerkedtem meg, és egyre komolyabb helyekre jutottam be – ez lefüggönyözött, páncélozott autóban ülve nem történhetett volna meg – mondta dr. Kondricz Péter, aki élete egyik legnagyobb élményét is elmesélte: nemesi címet kapott az afrikai országban. 

Életre szóló élmény volt

– Még a felkészülés alatt nigériai küldöttség érkezett Magyarországra, élén egy óriási terület hercegével, aki a kecsketenyésztéssel kapcsolatos technológiánkat szerette volna megnézni – ám nekünk ilyenünk nem volt. Felhívtam néhány barátomat, és arra kértem őket, szerezzenek kecskéket és gépeket – az így összehozott „farm” annyira tetszett az előkelőségnek, hogy megígérte: ha már kint leszek, nemesi címet kapok. Én erről teljesen megfeledkeztem, és amikor egyszer megszólalt a telefonom, és valaki közölte, hogy felturbánoznak, azt sem tudtam, miről van szó – az első három hónapban szinte semmit sem értettem, ugyanis az angoljuk semmihez sem hasonlít. Maga az avatás viszont életre szóló élmény volt, a nemesi cím pedig nemcsak hogy többször is megmentette az életemet, de bejuttatott cégekhez, minisztériumokba, s több ajtót is megnyitott előttem – mesélte. 

A fiatalok optimizmusa

Dr. Kondricz Péter, aki több könyvet is írt a Nigériában töltött éveiről, néhány meghökkentő élményét is felelevenítette. Mint mondta, Lagosban tömeg van és közlekedés, tömegközlekedés azonban nincs, így sokan használnak 9 személyes minibuszokat – az első és egyben utolsó ilyen útján 20-an ültek a járműben, rajta pedig nem csak egy komplett család lógott, a fején még egy csirke is utazott… Beszélt arról a megmagyarázhatatlan optimizmusról, ami azokból a fiatalokból árad, akik úgy mennek el reggelenként iskolába, hogy nem tudhatják biztosan, hogy este hazatérnek-e: a Boko Haram nap mint nap százakat rabol el. Mesélt a menekülttáborokról, az utcára kitett gyerekekről és arról is, hogyan járult lyukas zokniban a kanói emír elé. Ám nem minden fért bele az előadásába, így megígérte, hogy a maláriáról, ami kis híján az életébe került, az elrablási kísérletekről és a voodooról egy következő alkalommal beszél majd – aki most ott volt a könyvtárban, biztosan azt az alkalmat sem hagyja majd ki.