„Manyec, ez a maga területe”

A kívülállók szerint a halogatás rossz szokás, tulajdonság, míg a krónikus halogatók inkább művészetnek tekintik. Tény azonban, hogy kifejezetten rosszul jártak, aki úgy gondolták, „majd megnézik” a Jósa András Múzeumban az egykori Mesekert Bábszínház főszereplőiből összeállított tárlatot.

Ők most csak reménykedhetnek abban, hogy megtekinthetik Az ördög vigye el… című kiállítást, ha ismét fogad látogatókat a megyei gyűjtemény.

A fogadásból szerelem lett

A bemutatott bábok jelentős részét Bárdi Margit álmodta meg és készítette el. Fogadásból került be a Mesekertbe, s úgy hozta az élet, hogy negyvenkét évig vezette az együttest. Ahogy azt korábban lapunknak elmondta: 1964-től volt a nyíregyházi művelődési központ munkatársa, így került kapcsolatba olyan kiváló szakemberekkel, mint Garai József, Tőkei Károly és Orosz Zoltán. Ő utóbbi tanítványának vallja magát.

– Mindig ámulattal néztük, amikor Józsi bácsi mint alapító megjelent a kis kopott bőröndjével, és hozta a régi bábjait. Emlékszem arra is, hogy Orosz Zoltán milyen precíz volt, az előadás minden pillanatát szerette berendezni a színpadon, rengeteget tanulhattunk tőle. Sajnos korán el kellett tőle, tőlük búcsúznunk, a bábszínház pedig jó időre gazda nélkül maradt.

Az akkori igazgató, Vida János egyszer behívott, és azt mondta: „Manyec, ez a maga területe, vezesse!” Természetesen igent mondtam. Nem sokkal később a megye bábos szakirányításával is megbíztak, majd szaktanácsadó lettem.

– Nagyon sok bábos, pedagógus felnőtt a kezünk alatt – többek között az idén húszéves Burattino Bábszínház alapító tagjai. A gyerekek szórakoztatása mellett a Mesekertben képzéseket és továbbképzéseket tartottunk bölcsődei nevelőknek, óvodapedagógusoknak és általános iskolai tanároknak közel másfél évtizeden át – tette hozzá Bárdi Margit, aki négy évtized alatt harminc-harmincöt előadást tervezett, többet ő maga írt.

Gondoskodott „gyermekeiről”

A bábművészt – bár sokat rajzolt és festett, versenyeket is nyert – a szobrászat vonzotta leginkább. – Ez a bábjaimon is jól látszik – jegyezte meg mosolyogva Bárdi Margit, aki kérdésünkre, hogy melyik a számára legkedvesebb előadás, elárulta: bár mindegyiket szerette, jó szívvel emlékszik vissza a rengeteg bábot felvonultató Carmina Buranára, illetve a Csalóka Péterre.

Az aranykoszorús mester már nyugdíjas. Sokáig készítette otthon a szebbnél szebb bábokat, s ma is szívesen segít mindenkinek, aki kéri. Megnyugodhat, hiszen filcből, anyagból készült „gyermekeiről” gondoskodott: odaajándékozta bábjait a városnak. A művész ígéretet kapott arra, hogy a tárlat zárása után a bábokat átszállítják a sóstói skanzenbe.

CsA