Videóüzenet az ifjú olvasóknak

A megyei könyvtár gyermekkönyvhónapja az idén az online térbe költözött. A május 31-éig tartó rendezvény meghívott vendégei videóüzenetekben igyekeznek megszólítani az ifjú olvasókat.

A nyíregyházi születésű Nógrádi Gábor, akinek olyan meghatározó regényeket köszönhetünk, mint a Gyerekrablás a Palánk utcában, A mi Kinizsink vagy a Marci öröksége, első olvasmányélményéhez kapcsolódóan osztott meg fontos gondolatokat a gyerekekkel.

Akár a legjobb barát

– A legelső könyv, amit olvastam, az A tizenkét hónap című mese volt. Božena Němcová kötetét gyakran forgattam, így mélyen bennem él, és azóta is gyakran gondolok rá.

– Amikor elolvastok egy könyvet – szólt a fiatalokhoz az író –, és annyira megszeretitek, hogy többször is visszatértek hozzá, az nagyszerű dolog.

Egy könyvhöz mélyen kötődni nagyon sokat jelent, olyan, mintha a legjobb barátotok lenne.

Nem véletlen, hogy a felnőttek is újraolvassák a kedvenc gyermekkori köteteiket, ugyanis ezek a történetek körbefonják a lelküket, és irányt mutatnak egész életükben – árulta el Nógrádi Gábor, s hozzátette: ezért nem gond, ha a gyerekek, fiatalok vissza-visszatérnek ugyanahhoz a könyvhöz, mert az azt jelenti, hogy valami olyan fontosat mond nekik, amit a többitől nem kapnak meg.

A történet főhősei pedig ugyanúgy az életük részesei lesznek, mint a szüleik, testvéreik, háziállataik.

A szintén nyíregyházi Bessenyei Gábor az elmúlt négy évben háromszor is vendége volt a megyei könyvtár rendezvényének, s most is elfogadta az intézmény felkérését. A fiatal fantasyregény-író videóüzenetében egy kulisszatitkot osztott meg olvasóival arról, hogyan készült első regénye borítója.

Szarvval vagy szarv nélkül?

– Egy jó borító képes eladni a könyvet, szerzőként ezért is nehéz, hogy ebbe nem mindig van beleszólásunk, mert a kiadók szeretnek erről maguk dönteni. Ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom magam, mert az első három regényem borítói mind az én ötleteim alapján készültek – és még így sem ment minden zökkenőmentesen, főleg A jövő harcosainál nem.

Ez egy görög mitológiára épülő, múltban nyomozós, időutazós, világot megmentős urban fantasy és kalandregény.

Még csak nyár volt, hónapokra jártunk a decemberre tervezett megjelenéstől, de nekem már kész ötletem volt: szerettem volna megidézni a görög vázafestészet hangulatát.

A borítóra egy fekete küklopszot álmodtam, amire ráborul a lemenő naptól narancsossá vált ég, mindezt úgy, hogy kiderüljön, a történetben a görög mitológia keveredik a modern világgal.

Rajzolni nem tud, ezért Gábor az interneten kutakodott, így talált rá Nagy Gergelyre, akinek a fantasy a fő profilja.

– Megkértem, hogy úgy készítsen nekem egy borítót, hogy az lehet, soha nem kerül a könyvre. Büszkén vittem a kész képet a kiadóhoz, ahol valószínűleg felmerült, hogy korábban miért nem egyeztettem erről velük, mégis elfogadták a tervet és átvállalták a költségeket.

A szerző azt hitte, ezzel pont került az ügy végére, azonban nem sokkal később azzal a kérdéssel keresték meg a kiadótól, hogy milyen lény látható a képen: egy küklopsz vagy a Minótaurosz? Gábornak csak ekkor tűnt fel, hogy az egyszemű óriásnak szarvai vannak. Kérésére a művész változtatott a rajzon, ami így már rákerülhetett első regényének borítójára.

CsA