„Otthon érzem magam, s ez talán a legtöbb”

Buzogány Béla a nagyváradi és debreceni színházak művésze volt, később színészmesterséget tanított főiskolán, középiskolákban. Megalapította és vezeti megyénk egyik legismertebb szabad színházát, a Talán Teátrumot. Tizenkét éve a mátészalkai Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház igazgatója, a város történéseinek egyik meghatározó egyénisége. Munkája mellett számos magas színvonalú színházművészeti, rendezői és írói produkcióban jegyzik a nevét.

Hozzá köthető Mátészalka dalának születése, a Szcéna Színházi Műhely létrejötte, a Magyar Szellemi Kávéház működése, a Légy te korunk Petőfije! szónokverseny, a városi és nemzeti ünnepek jellegzetes karaktere, a színház épületének, termeinek névadása, berendezése, a színháztörténeti emlékfal elkészülése, a Fényes Napok egyedisége, a Mécsestartó fiú életre keltésének misztériuma, a Fényes felvonulás különlegessége, és mindazon kulturális kövek, amelyeket jól felismerhető szakmai ízléssel helyez nap nap után a város asztalára.

Legfőbb törekvése a lokálpatriotizmus, a nemzeti öntudat és a közösségi lét erősítése a kultúra és művészetek eszközeivel. Az általa rendezett előadásokkal erőteljesen befolyásolja a régió kulturális életét. Mindezek elismeréseképpen a megtisztelő Pro Urbe díjban részesítették.

Egy olyan elismert színházi és közművelődési szakember, mint ön – aki ráadásul Nyíregyházán lakik –, miért éppen Mátészalkán dolgozik?

A város mindent megadott nekem, amitől szakmailag és emberileg jól tudom érezni magam. A vezetés megbízik bennem, hagynak dolgozni. Ez a szabadság imponáló, még akkor is, ha komoly felelősséget, néha kockázatot jelent. Ha elrontok valamit, akkor nincs kire mutogatnom, engem feszítenek keresztre.

Kevesen tudják, hogy Szabolcs-Szatmár-Beregben Nyíregyháza után Mátészalka rendelkezik önálló színházépülettel, 450 férőhelyes nézőtérrel, nagy és jól felszerelt színpaddal, fantasztikus közönséggel. Színházi embernek aligha kell több. Olyan munkatársakra találtam, akikkel a közművelődésben hegyeket lehet mozdítani. Remek a kapcsolatom az intézmények vezetőivel, s úgy általában a város lakóival. Pezsgő művészeti, társadalmi élet van itt, barátaim jó része is Mátészalkához köt. Otthon érzem magam, s ez talán a legtöbb.

Nem szokványos köszönőbeszédet mondott a Pro Urbe-díj átvétele után. Nem félt, hogy abból baj lehet?

A Jóisten bámulatos ajándéka, hogy képesek vagyunk tréfálkozni. Ezen képességünk a nehéz élethelyzeteken is túllendít bennünket. Két, az enyémmel egyforma monogramú, csodálatos ember társaságában vehettem át a díjat, erre csaptam le, szívemben szeretettel.

Kaphatnánk egy kis ízelítőt a beszédéből, ami mosolyt csalt a díjátadó vendégeinek arcára?

Mátészalka vezetői roppant következetesek. Például a Pro Urbe-díjak átadásánál úgy döntöttek, hogy B. B.: Bíró Beáta, Bajnai Benő és Buzogány Béla. Bizakodom abban, hogy a rendezvény után a Budapest Bár zenéjére, BB pezsgővel fogunk koccintani. Szóval, aki B-t mond, az mondjon B-t is? Rendben, akkor bohókás b betűs beszédemet bontogatom… bátortalanul…

Barátaink, bölcseink! Bizony, bóknak bíráljuk burkolatlan bőkezűségetek. Bombasztikusan beszavaztatok bennünket. Borítékolható becsületességtől buzogtok. Bravó! Beigazolódott: búzavirág bimbódzik belőletek. Bonyolult botanika. Bőkezűségetek beépítjük bensőnkbe. Beárad, beég, beitat. Bizsergő boldogság. Biztat bennünket. Bájos-belevalóságot biggyesztettetek bögyünkre. Bezsebeljük büszkén. Bazsalyogjunk, barátaim. Briliáns! Barométer bármerre billegjen, beígérjük becsületszóra: belehúzunk!

Bennünk bízhattok, bárhogyan, bárhol, bármikor, bárhonnan, bármennyit, bármerre, betegen, begfázva. Begfázva? Bakimért bocsánat! Bámuljatok bizonyosságként bennünket! Bajtársakként. Beillünk bazaltbástyáitoknak. Be bódító b betűvel beszélni… Bár beidegeli bensőmet. Bilincsbe beszorít. Bégetek, bohóckodom. Bicskanyitogató bűvészmutatvány. Bőbeszédű, buta, bolondos borzadály. Belegubancolódtam... Bocsánat… Befejezem. Békesség.

KM