Hazaszeretete példa az utókornak

Lovak nyerítése, patkók dobogása verte fel 1703. július 19-én a Vay-kastély máskor oly csendes udvarát. Rangos vendég, II. Rákóczi Ferenc érkezett a birtok gazdáihoz, a Vay testvérekhez, hogy megnyerje őket az nevével fémjelzett szabadságharchoz. A nagyságos fejedelem nyolc évvel később, a szabadságharc végén visszatért a várba,  de akkor már a császári megbízottal a függetlenségi harcok lezárásának feltételeiről tárgyalt.

Vaja soha nem felejtette a hazáját oly nagyon szerető fejedelemet, s minden évben megemlékeznek róla. Péntek délután is ünnepség keretében idézték fel II. Rákóczi Ferenc életét és munkásságát születésének 347. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum, az MNM Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye, Vaja önkormányzata és a Vay Ádám Múzeum Baráti Köre közös szervezésében.

A várkastély udvarán az érdeklődőket térzene fogadta, a vendégek az MH Debrecen Helyőrségi Zenekar muzsikáját hallgathatták. Molnár Sándor intézményvezető köszöntötte a megemlékezés résztvevőit, majd dr. Hammerstein Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese mondott beszédet.

– Minden évben különleges helyet foglal el az emléknap a vajai gyűjtemény életében. Az idei esztendő azért is különleges, mert egyrészt háromszázhúsz  évvel ezelőtt kezdődött a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc, másrészt száz évvel ezelőtt, 1923-ban született Molnár Mátyás, a Vay Ádám Múzeum alapítója és vezetője. A két évfordulóra színes kulturális programokkal készül a Vay Ádám Muzeális Gyűjtemény. Történészként gyakran eltöprengek II. Rákóczi Ferenc jellemén, sorsán. A kortársai igazi uralkodónak nevezték, a korabeli festmények alapján megnyerő férfi lehetett. Vállalta, hogy a felkelők élére áll, és soha nem hátrált meg – mondta többek között a fővárosi intézmény főigazgató-helyettese.

– Ebben a kastélyban találkozott Pálffy János császári megbízottal, hogy megbeszéljék a szatmári békét. Rákóczi Ferenc tehetett volna hűségfogadalmat, megtarthatta volna  vagyonát, de nem hódolt be. Inkább vállalta a bujdosást, elutasította a meghajlást. Rodostóban a Márvány-tenger végtelen horizontján a tétlenségre ítélt bujdosók látták jönni-menni a hajókat, de ők nem mehettek el. A török vendégszeretet egyben fogság is volt. Rákóczi Ferenc hazaszeretete és szabadság iránti vágya háromszáz éve példa a generációk előtt – jelentette ki dr. Hammerstein Judit, majd köszönetet mondott a házigazda gyűjteménynek, Vaja önkormányzatának és lakosságának, hogy ápolják a fejedelem és a Vay család emlékét.  

A fejedelem életét és munkásságát, rendületlen hazaszeretetét dr. Czermann János, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára méltatta. Először személyes élményeit osztotta meg a résztvevőkkel. Felidézte, hogy milyen is volt az első találkozása II. Rákóczi Ferenccel. A süttői általános iskola elsőseként nem tudta még, hogy kit ábrázol az intézmény névadójáról készült szobor, az évek múlásával azonban mind több ismeretet szerzett a szabadságharc vezetőjéről. Elmesélte, hogy Süttőn van egy hársfa, amihez – a helyi legenda szerint – a fejedelem kikötötte a lovát.

– Jól tudom, hogy nagyon sok településen van Rákóczi Ferencnek fája a hagyomány szerint, s ez szimbolikus jelentőségű. Az erős fának a mélyben van a gyökere, a lombja pedig az égbe mered, vagyis fontos kapocs ég és föld között. Ilyen erős összekovácsoló erő a magyar nép számára Rákóczi Ferenc. Nemzeti egységet teremtett, maga mellé állította a jobbágyokat, a végvári harcosokat, a nemeseket, együtt harcoltak a hazáért. Hálás dolog a nagy emberek emlékét felidézni, mert van miről beszélni, ugyanakkor kötelességünk is emlékezni. A fejedelem a hazája iránt elkötelezett államférfi és politikus, ugyanakkor hadvezér is volt – idézte fel Rákóczi Ferenc alakját a helyettes államtitkár, s kitért a fejedelem két vajai látogatására is. Mint megfogalmazta, ez a két látogatás keretbe foglalta a szabadságharcot.

– A kuruc kor öröksége bennünk él. Rákóczi Ferenc karizmatikus egyéniség volt, bölcsessége, emberi tartása példát mutat a későbbi nemzedékeknek. A magyarság érdekeit képviselte, összefogta  a nemzetet, a függetlenség kivívásáért indított szabadságharcot, méltán jár neki az utókor tisztelete – tette hozzá dr. Czermann János.

Az ünnepi gondolatok után a vármegye és a város vezetői, a két meghívott szónok, a település intézményeinek képviselői elhelyezték a hála és a tisztelet koszorúit, miközben Nagy Csaba tárogatóművész korabeli dallamokat játszott hangszerén. Ezt követően hangversenyt adtak a Kisvárdai Weiner Leó Alapfokú Művészeti Iskola tanárai és tanítványai, majd megnyitották Szeifried Zoltán Fejedelmi élet nyomában… című kiállítását. A tárlatot Marczinkó István, a Béres József TIT Kisvárdai Egyesület igazgatója mutatta be. 

MML