Nyomot hagyni a világban

Újabb felajánlás érkezett a Jósa András Múzeumhoz – a felújítás miatt az intézmény ugyan nem fogad látogatókat, falai között nem állt meg az élet.

– Újabb alkotásokkal bővült a képzőművészeti gyűjteményünk, Gonda Zoltán festő- és grafikusművész tizenhárom képet adományozott a múzeumnak. Mindig büszkeséggel tölt el, ha egy nemzetközileg elismert művész ajándékát fogadhatjuk – mondta a keddi sajtótájékoztatón dr. Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója. Dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere rámutatott: a múzeumok alaphivatása, hogy gyűjtsenek, s megőrizzenek olyan dokumentumokat és tárgyakat, amik jellemzőek az adott korszakra, időszakra.

– Ha visszagondolunk arra, hogy húsz–harminc évvel ezelőtt milyen tárgyak vettek minket körül, látjuk, hogy gyorsan változik a világ, s ez igaz a kortárs művészetre is. Örülök, hogy vannak olyan alkotók, akiknek fontos, hogy egy-egy kor hangulatát megörökítsék és megmutassák az utánuk jövőknek. Ebben jelentős szerepet vállalnak a múzeumok is, melyek elraktározzák és közönség elé tárják ezeket a tárgyakat, alkotásokat, dokumentumokat a későbbiekben.

Hogy minél többen láthassák

Gonda Zoltán ezer szállal kötődik a vármegyéhez: Nyíregyházán született, Kisvárdán gyerekeskedett, s bár az élet úgy hozta, hogy máshol érett művésszé, mindig az otthonaként gondol Szabolcs-Szatmár-Beregre.

– Debrecenben élek, de húsz éve rendszeresen megfordulok itt. Több kiállításom volt Vaján, Mátészalkán, Kisvárdán is többször mutathattam be a képeimet. A hazai és külföldi múzeumokban egyaránt vannak festményeim és grafikáim, a szülővárosomban azonban ezidáig nem voltak. A nyíregyházi közönség az elmúlt két évben két alkalommal láthatta a munkáimat, s a legutóbbi tárlaton találkoztam dr. Rémiás Tiborral, akinek már korábban jeleztem, hogy szívesen felajánlok néhány képet a Jósa András Múzeum számára. Nem sokkal később Madár Xiména, az intézmény művészettörténésze ellátogatott hozzám és kiválasztott tizenhárom képet. Különlegességük, hogy egyik sem szerepelt az itteni kiállításokon – árulta el Gonda Zoltán. Hozzátette: túl a nyolcvanon számára fontos, hogy ne csak magának és a közvetlen környezetének dolgozzon, hanem olyan helyre kerüljenek a munkái, ahol a minél többen láthatják.

– És itt van még a hiúság... Minden művészben van egy egészséges exhibicionizmus, nekem is fontos, hogy a halálom után a gyűjteményekben továbbra is jelen lehetek – vallotta be a művész, aki korábban kilenc nagyméretű festményt adományozott a városnak, egyet pedig a Vikár Sándor zeneiskolának. A múzeum tizenhárom alkotással gazdagodott általa, négy festményt és kilenc grafikát – linómetszeteket, monotípiákat – ajándékozott a gyűjteménynek.

Krúdy-illusztráció

Madár Xiména a sajtótájékoztatón többek között arról is beszélt, mi alapján válogatta összes az alkotásokat. A művészettörténész kifejtette: egyrészt azt tartotta szem előtt, hogy Gonda Zoltán minden korszakából kerüljön egy kép a múzeumba. Az egyik legkorábbi egy 1977-es Krúdy-illusztráció, ami annak művészi értéke mellett az író nyíregyházi kötődése miatt is fontos volt. A másik szempont pedig az volt, hogy bemutassa a festő- és grafikusművész műfaji sokszínűségét.

Végezetül megismerhettük Gonda Zoltán ars poeticáját: „Tudom, hogy csak az marad meg belőlünk a világban, amit a két kezünkkel és az agyunkkal teremtettünk. Lehet, hogy azt fogják mondani, hogy ez hiúság, de nyomot akarok hagyni magam után. (...) Így aztán minden képemet azzal a fohászkodással kezdtem el festeni, hogy Istenem, csak legalább egy jó képet tudjak festeni, egyet, ami megmarad.”