Addig él, míg emlékeznek rá

Emléktáblával tisztelegnek Farkas „Shulcz” Tibor, a zene nyíregyházi ikonja előtt.

Miklós István

Farkas Éva (középen) is jelen volt az átadóünnepségen

Fotó: Dodó Ferenc

A vármegyeszékhely zenei életének legendás alakjára emlékeztek a napokban. Farkas „Shulcz” Tibor rocktörténész, DJ, műsorvezető maradandót alkotott munkásságával, és Nyíregyházára hozta az igényes szórakozást a város lakosságának legnagyobb örömére. Életpályája elismeréseként a napokban emléktáblát avattak a tiszteletére az Egyház utca 1. szám alatt. Az eseményen beszédet mondott Farkas Éva, Farkas „Shulcz” Tibor özvegye, dr. Ulrich Attila, a vármegyeszékhely alpolgármestere, Jeszenszki András, a Köznevelési, Kulturális és Ifjúsági Bizottság elnöke és Turi Török Tibor, az emléktábla megalkotója, köztársasági érdemrenddel kitüntetett szobrászművész.

Generációkon át fennmarad

Dr. Ulrich Attila köszöntőjében elmondta, az emberek évezredes szokása emlékjeleket állítani.
– Teszik ezt a halottaikért, a hőseikért és azokért, akik egy városért vagy régióért maradandót alkottak. Azt mondják, minden és mindenki addig él, amíg emlékeznek rá. Ennélfogva ez az avatás sem ér véget az alkotás leleplezésével, hiszen maga az emléktábla generációkon át fennmarad – hívta fel a figyelmet az alpolgármester, hozzátéve: a jövő generációja is láthatja majd, hogy élt itt egyszer egy legendás alak, aki a felhalmozott tudását a köz javára fordította.
– A rockzene kapcsolatokat épít és tart fenn, s falakat is lebont. Úgy vélem, egy olyan nyíregyházi emberre emlékezhetünk, akit sohasem szabad elfelejtenünk – ezt Jeszenszki András mondta el a jelenlévőknek. Kitért arra is, nagyon büszke arra, hogy személyesen is ismerhette Farkas „Shulcz” Tibort.
– Shulcz egy ikon volt Nyíregyházán. Biztosította a közönségnek, hogy olyan zenéket is megismerhessen, amik eleinte tiltottak voltak. A kevésbé igényes zenei irányzatokkal szemben intelligens kritikát fogalmazott meg. Ilyen volt Shulcz: a rockzene, a szeretet és a kapcsolatépítés mestere – azt gondolom, így kell rá emlékeznünk, olyan szeretettel, ahogy ő a zenéhez, a közönséghez, az igényes szórakozásra vágyókhoz viszonyult – hangsúlyozta Jeszenszki András.

– Gyakran kérdezik az ismert emberektől, akik már sok elismerést kaptak, melyik díjra a legbüszkébbek. Általában arra esik a választás, amelyiket az olvasóktól, a nézőktől, a közönségtől kapták – mondta Farkas Éva, akitől sokszor megkérdezték: otthon is mindig szólt a zene?

Az ember a sztár mögött

– Valóban, a magánéletünkben is fontos volt a zene, de nekem és a családomnak elsősorban nem egy DJ, egy rádiós vagy egy televízióból ismert arc volt Tibor. A szerelmem volt, aki az idén lenne 50 éve a férjem, jóban-rosszban a társam. A gyermekeim imádott apja, aki egyben a barátjuk is volt. Támogatta az édesanyját, és talán az én szüleimet is jobban felkarolta, mint ahogy én tudtam. Nem lehetett őt nem szeretni – mutatta be néhai férjét Farkas Éva, akitől azt is megtudtuk: Shulcz szerette a várost, annak lakóit és a zenészeket is.
Turi Török Tibor, az emléktábla megalkotója szintén személyesen ismerte Farkas „Shulcz” Tibort, s mint mondta, amikor a Nyíregyházi Főiskolára járt, Shulcz nagy sztár volt a városban.

– Szobrászként sokszor nehéz megformálni valakit, de Shulcznál mindez könnyen ment, hiszen fantasztikus egyéniség volt, kiváló karakter. Szerettem volna a szemét is megörökíteni az emléktáblán, de nem tehettem. Több munka lett volna, talán élethűbb lenne úgy az ábrázolás, ám a napszemüveg a karaktere része, és úgy látom, sokak emlékezetében így maradt meg. Ez a legjobb forma, ami emlékezteti rá az egykori közönségét, s nekem is így él az emlékeimben a zene nyíregyházi ikonja – engedett betekintést az alkotás megszületésének menetébe a köztársasági érdemrenddel kitüntetett szobrászművész.