Kukoricázol velünk?

A kis híján 400 diák a tengeri eredetét, neveit, részeit, a hozzá kapcsolódó szokásokat éppúgy megismerte, ahogy – a múzeum tárgyi és fotógyűjteményén keresztül – termesztésének, feldolgozásának lépéseit is. Ebből ők maguk is kivették részüket: bár a vetést, kapálást, törést nem, de a kukoricafosztást, tengerimorzsolást rájuk bíztuk, az elsőstől a hetedikesig serényen fosztottak, morzsoltak, volt, hogy énekszó mellett. A jó munkáért a járandóságukat szilvalekváros puliszka formájában kapták meg.

És persze a kukoricával kapcsolatban is kiderült, hogy nagy- és dédszüleink idejében nem volt szemét, hiszen csutka, csuhé, címer, levél és ízék így vagy úgy, de hasznosult – olvasható a vásárosnaményi Beregi Múzeum honlapján.