Jegyzet: Ebédre több szendvicset

Megvallom őszintén, az első nyári diákmunkám azért maradt emlékezetes, mert ízelítőt kaptam a felnőttek kemény világából. Tizennégy évesen hat órán keresztül csiszolt üveglapokat törölgettem, pakolgattam - M. Magyar László jegyzete.Folyamatos állást igényelt ez a munka, leülnöm csak délben lehetett, amikor megettem az otthonról vitt szendvicseket. Nem panaszkodtam senkinek sem, engem ne sajnáljanak a felnőttek, de édesanyámnak feltűnt , hogy a napok múlásával több szendvicset kértem ebédre. Végül kiderült: nem az étvágyam lett nagyobb, hanem amíg étkeztem, addig legalább ülhettem. Munkámnak persze meglett a gyümölcse: büszke voltam arra, hogy saját keresetemből vehettem egy szovjet gyártmányú biciklit.

Manapság jóval szigorúbban veszik a diákmunka alsó korhatárát. Régebben alsó- és felső tagozatos tanulók is mehettek dolgozni, s különösen vidéken volt számukra sok munka, hiszen a mezőgazdaságban a nyári hónapokban minden szorgos kéz jól jött. A gyermekek örömmel mentek, tudták, mire vállalkoznak. Volt, aki a szüleinek akart besegíteni a családi költségvetésbe, más iskolatáskára és számítógépre gyűjtött, s olyan is volt, aki nem tagadta: mozira, szórakozásra kell a pénz. Aki diákként belekóstolt a munkába, ismeri különös varázsát: új közösséget teremt, élettapasztalatot nyújt, jobban becsüljük a munkát és az érte kapott forintokat.

Lázasan, izgatottan terveznek, keresik a lehetőséget azok, akik a nyáron dolgozni szeretnének. Ha rajtam múlna, valamennyiüknek megadnám a lehetőséget...

M. Magyar László