Egy vidámpark tündöklése és bukása

Nyíregyháza - A szabadkai Népszínház pályázatára íródott, sokat sejtető (Vajdasági apokalipszis 22 képben) alcímű dráma izgalmas színházi estét kínál. A mű többségében két-kétszereplős jelenetekből építkező, retrospektív játék, amely – a fő cselekmény idejéhez képest hat évvel korábbi – események jelenbe áthúzódó, tragikussá váló hatását mutatja meg. De nemcsak azt, hanem felkínálja annak tanulságát is, hogy miképpen válhat egyetlen pillanat alatt valaki bűnössé. Vagy áldozattá.

A párbeszédekből lassan kibontakozó, hajdani cselekedetek fragmentumait a publikum tagjainak kell összerakniuk. Pontosan így is nehéz rekonstruálni, mi is történt egykor valójában. S miközben a befogadó magában igyekszik megteremteni a régi epizódok láncolatát, nem pusztán egy krimiszerű nyomozás részese lesz, hanem „találkozik önmagával”, ítéletei, érzelmei kulturális-szociális-mentális meghatározottságával. Ezek mozgósítása, illetve menet közbeni felülbírálatának lehetősége adja az előadás interaktivitásának alapjait.

Középpontban a kirekesztés

Tasnádi Csaba rendező jó érzékkel látta meg a műben napjaink súlyos problémáinak megrázó ábrázolását. Lénárd munkája egyetlen estébe zsúfolja az utóbbi két évtized valamennyi riasztó ellentmondását. A humort és tragikumot arányosan adagoló, egy vándor vidámparkos vállalkozó kétes (tetoválós) ügyeit boncolgató, száz perces produkció túlzsúfolt társadalmi látlelet, amelyben a kirekesztés előítéletességének középpontba helyezésén túl szinte valamennyi, ma feldolgoz(hat)atlan emberi konfliktus helyet kap. Tasnádi Csaba „üres tér”-koncepciója a szövegre és a színészi játékra helyezi a hangsúlyt. A dialógusokat némi rövidítéssel, illetve az obszcén kifejezések ritkításával feszesebbé lehetett volna tenni. A nézők játékba történő bevonása érdekes ötlet, amely egyrészt a közönség értékítéletéről, másrészt a játszók gyors átváltozó képességéről tesz tanúbizonyságot…

Egyetlen bizonyosság

Az ősbemutató kettős szerepben látható színművészei (Puskás Tivadar, Gyuris Tibor, Varga Norbert, Gulácsi Tamás, Kosik Anita, Bende Kinga, Lakatos Máté, Varga Balázs) sikeresen tárják fel a vajdasági apokalipszist. Az általuk megformált figurák banális esendősége, belakható életük marginalitása és esetlegessége, perspektívátlan reménytelensége viszolyogtató, ám fölöttébb ismerős. Olyan világ ez, amelyben csak egyetlen bizonyosság van: az, hogy a nehézségi gyorsulás 9, 81 m/s2…

- Karádi Zsolt -