Könnyen beszakadhat a jég

Mátészalka - A Mátészalkai MTK elrontotta az utolsó mérkőzését, így bár még nem esett ki – sorsa másoktól függ.

Elszúrták. De nagyon. A Mátészalkai MTK futballcsapata saját sírját ásta meg: immár valós a veszély, hogy kipottyan a megyei első osztályból. Holott a szatmáriak dolga „csak” annyi lett volna, hogy legyűrjék a Kótajt, aztán kalap-kabát – biztos a bentmaradás.

Az MMTK a 83. percben bepréselte a megváltást érő gólt, mégsem bírta kihúzni a végéig: alig százhúsz másodperccel később egyenlítettek a vendégek, a döntetlen pedig fájdalmas következménnyel járt. Az utolsó forduló előtt a megkapaszkodást érő, nyolcadik pozícióban posztoló Szilágyi-legénység a kilencedik helyre zuhant a tabellán, és csak akkor menekülhet meg, ha a bajnok, osztályozót vívó Kemecse kiharcolja a feljutást... Vékony jégen táncol tehát a gárda, amely könnyen beszakadhat.

– Felesleges bűnbakot keresni: saját kezünkben volt a sorsunk, nem tudtunk élni a lehetőséggel – szögezte le Szilágyi Bertalan, a Mátészalka edzője. – Természetesen nem egy meccsen állt vagy bukott a dolog. Az utóbbi hetekben stabilan bentmaradást jelentő helyen álltunk, az utolsó két fordulóban legalább az egyik meccset meg kellett volna nyernünk, és akkor a fejünk se fájna. Az ellenlábasok viszont kevesebbet hibáztak, ennyire egyszerű... Balszerencsés körülmények között csúsztunk le a táblázaton, éppen a legrosszabbkor.

Szilágyi Bertalan, aki az őszi szezon közben „igazolt” Mátészalkára, mélyebb elemzésre is vállalkozott.

– Hosszú történet ez. Mindjárt visszatérnék az idény elejére: az ötödik fordulóban ültem le először a szalkai kispadra, addig kétszer is megfordult az utolsó helyen a csapat, úgy, hogy a három hazai mérkőzésből egyet sikerült csupán megnyerni. A hátralévő őszi tíz mérkőzésből tizenhét pontot szereztünk, így a bentmardást érő helyre kerültünk. A télen két támadó, az addig hét gólt szerző, Botos Sándor és mellette Pálfi I József is távozott. Az erősítés nem igazán valósult meg, majd két idegenbeli döntetlent játszottunk: Tuzséron a 83. percben, Nyírgyulajban a 81. percben ítélt 11-est ellenünk a játékvezető... Mondanom sem kell, hogy milyen fontos pontok úsztak el. A lényeg, ha az ötödik fordulótól írnánk szezont, a csapattal negyvenkét pontot szereztem, ami dobogós helyezést érne... Most mondhatnám, hogy hozott anyagból dolgoztam, így nézve, azt gondolom, ez egyáltalán nem rossz szereplés. Sajnálom, mert mentálisan és emberileg is többre hivatott a társaság, amely meglátásom szerint sokat fejlődött az elmúlt időszakban. A jövő? Legyünk őszinték, bár korai még erről beszélni, minden bizonnyal elválnak útjaink.

KM-KT