Ütközés után képszakadás

A sényői Gégény Zsolt arccsonttörést szenvedett, az ibrányi Kántor Zsolttal együtt szállították kórházba.Rosszul kezdődött... A Volán-Sényő–Ibrány (1–3) megyei első osztályú meccs 19. percében a hazaiak játékosa, Gégény Zsolt ütközött a vendégek rutinos futballistájával, Kántor Zsolttal. A házigazdák huszonnégy esztendős középpályása eszméletlenül terült el a gyepen, miközben ellenfele is ápolásra szorult.

Megijedni sem volt idő

Gégény Zsolt arccsonttörést szenvedett, kórházba szállították, vagyis a hosszú hét végét a négy fal között töltötte. Mégpedig pihenéssel. Szó se róla – ráfért. Ennél szebb bajnoki nyitányt is el tudott volna képzelni...

– Lendületből ráindultam az előreívelt labdára, úgy gondoltam, hogy megelőzve a védőt elérem – ecsetelte az eseményeket Gégény Zsolt. – Ő háttal állt, valószínűleg nem észlelte, hogy én is jövök: összefejeltünk, innentől képszakadás... Utána tudtam meg, hogy tíz-tizenöt perc állt a játék. Amikor a magamhoz tértem, az első emlékem, hogy ülök a pálya mellett, a fejem pedig be van kötve. Lenéztem, a karom csupa vér volt... Megijedni sem maradt idő, olyan gyorsan történt minden.

Kemény volt az éjszaka

– Vasárnap este óta kórházban vagyok, ha minden igaz, szerdán műtenek. A jobb szemhéjamat három centis helyen összevarrták, az éjszaka pedig nagyon kemény volt: fájt a fogam és a sérülés helye. Két éve, a Sényő–Kálmánháza meccsen elvitt már a mentő, de akkor megúsztam bordarepedéssel, bent sem tartottak. Sokáig elfelejthetem a futballt, egyelőre a felépülésre koncentrálok, a többi majd ráér. Az az érzésem, a neheze most követezik... Annyit írjon le, hogy Kántor Zsoltnak mielőbbi felépülést kívánok!

Kántor Zsolt ugyancsak kórházi kivizsgálásra kényszerült: Gégény Zsolttal együtt szállította el a mentő. A harminckét éves ibrányi frontembert a baleseti osztályon megröntgenezték, fedőkötést kapott a fejére, no meg egy hét pihenést javasoltak számára.

Szeretné, ha visszatérne

– Természetesen, roppant sajnálom Zsoltit, a legjobbakat kívánom neki! – üzente Kántor Zsolt. – Nagyon szeretném, ha visszatérne, mert ügyes, tehetséges gyerek. Szomorú, hogy így járt, én szerencsésebben jöttem ki az egészből: felrepedt a fejbőröm, szédültem, de végig magamnál voltam. Szeretném megköszönni, Veress János gyúrónknak, hogy ellátott, illetve az ellenfél gyúrójának, Szikszay Istvánnak a segítségét. Szerintem jóleső érzés volt mindkettőnknek, hogy az összes jelen lévő vezető gyógyulást kívánt még ott a pályán. Tisztában vagyok azzal, sovány vigasz, hogy hiába próbál figyelni az ember, a futballban benne van az az ütközés, a sérülés, ami olykor elkerülhetetlen. Megviselt, annál is inkább, mert velem is előfordult már hasonló sérülés, tudom, mit él át Gégény Zsolti.

KM-KT