Visszatérő Sándorok Tiszakanyáron

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Gombkötő ismerősök közé érkezett, Bagin fél évig bírta futball nélkül.

Mindketten Sándorok, mindketten belekóstoltak már az edzői szakmába és most mindketten Tiszakanyárra igazoltak. A különbség mégis az, hogy amíg Gombkötő Sándort jól ismerik a megyei I. osztályú csapatnál, hiszen korábban hét és fél évet húzott le ott, addig Bagin Sándor most először tagja a tavaly még NB III-as futballcsapat keretének.

Nem utasíthatta vissza

– Tavaly ilyenkor távoztam Kanyárról, mert akkor lakóhelyem, Demecser megyei másod­osztályú csapatától kaptam játékos-edzői felkérést – mesélte a történetét Gombkötő Sándor. – Úgy éreztem, harminchét évesen egy ilyen lehetőséget nem utasíthattam vissza. Tavasszal jól is alakultak a dolgaink, valamennyi meccsünket otthon játszottuk, tízszer nyertünk, és két döntetlen mellett csak a három dobogóstól szenvedtünk vereséget. Aztán a remélt jó őszi folytatás elmaradt, hogy miért is, azt inkább nem részletezném.

– Ebben a helyzetben jött a tiszakanyáriak megkeresése, és mivel korábban szép időszakot töltöttem a csapatnál, úgy gondoltam, élnem kell a lehetőséggel. Amíg esélyem van rá, szeretnék minél magasabb szinten játszani, márpedig a megyei első osztály most nívós bajnokságnak tekinthető.

„Iksznél is buli van”

– Köszönöm a demecserieknek a lehetőséget, külön öröm számomra, hogy Czinke Zsolt jóvoltából kiváló minőségű pályát varázsoltak a városban, jó lenne, ha mindenhol ilyenek lennének a körülmények. Ami pedig Tiszakanyárt illeti, sokat nyomott a latban Koskovits György személye, no meg az, hogy már „iksznél is buli van...”

Bagin Sándor a kisvárdai színekben megnyert második NB III-as bajnoki cím után hagyott fel a pályafutásával. Révész Attila szakmai igazgató felkérésére lett a másod­osztályú csapat technikai vezetője, egyben másodedzője. Mostantól nem is kettős, hanem hármas minőségében tűnik fel a pályák környékén.

Kapóra jött a lehetőség

– Az igazság az, hogy hiányzott a játék, és kapóra jött a tiszakanyáriak megkeresése – mondta a harmincesztendős csatár, pályaedző és technikai vezető. – Tisztáztuk, hogy az elsőséget a kisvárdai feladataim élvezik, ha nincs ütközés, akkor megyek a kanyáriakkal meccset játszani. Heti egyszer tudok edzeni új csapatommal, de ha csak tehetem, Kisvárdán is beszállok a játékba.

– Köszönet jár Révész Attilának azért, mert nem gördített akadályt ez elé, hogy a munkám elvégzésén túl futballozhassak is, a tiszakanyári vezetőknek pedig azért, mert ilyen feltételekkel is számítanak rám.

KM-BT